Nincs időm most erről sokat szólni, de valahogy kell, hogy szóljak róla.

Azt hiszem.

És hát éppen ilyenem van, de nem akartam, hogy csak úgy semmibe vesszen.

Annál fontosabbnak érzem.

Fontosabbnak, hiszen az életünk, mindannyiunk életének egyik vagy talán a leginkább meghatározó mozgatórugója.

Talán, ha megzenésítve látjátok és hallgatjátok, akkor jobban érthető lesz,

mint hosszú prózát olvasva.

Ha már egyszer meg vannak írva és elmondva, megénekelve,

ne legyenek hiába.

Innen nézve ez egy "kerek sajt", ami persze bűzlik magától.

Bár, lehetne még közbe - meg hozzáfűzni való,

és lehetne még folytatni is,

de az egész fordulat benne, ami kiérezhető, talán szépen magyarázza, amit kell,

és az egész így lehet világos.

Hát, már mindazok számára, akik szentelnek rá figyelmet,

éppen annyit csak, ameddig tart.

Túl sokat nem kell képzelni se előre, se róla, se bele.

Egyszerűen érthető, szerintem,

és remélem,

csak úgy normálisan,

mivel elég jók a dalszövegek is tényleg,

elég lényegre törőek,

jól megfogalmazottak.

Nem mindegy persze az sem, hogy kik az előadók, vagy, hogy mikor és miért...

Végül is semmi sem mindegy,

persze,

de ami a lényeget illeti,

nos, az egy kör,

egy kérdés,

melyben a válasz is,

ami azonban nem old meg semmit sem magától.

Sőt.

Végül itt egy kérdőjel:

Még hány ilyen kör kell?

Körbe-körbe, karikába...

(Ez itt alant egy lejátszó lista.

A címe: "KÖR".

Nézzétek, hallgassátok szépen csendben ;)

Hajnalban érdekes zenére ébredeztem:

Vagy így:

Aztán ez:

Mi ez?
Pink Floyd.
Gyönyörű?
Nem.
Tökéletes.
Szavak nélkül is.
Egy szimfónikus zenekar, amely tudja mit csinál.
Határozott, tiszta és soha el nem ejt.
És józan vagyok és józannak hat, és nem szédülök kicsit sem.
Egyetértek, akkor is, ha nem értem a szöveget.
Persze, értem. És még sokkal többet is.
Ebből? Hát már hogyne?!

Miért kell fiúk ehhez drog?

45 éves vagyok és ezzel itt csak most ismerkedem.
Bár, persze, tudom, hiszen ismerem már régen, de nem így.
Csak slágerként: "A fal", Ja , az "Idő"-t (Time) is, persze és még sokat
Csak futólag, túl sietve, elsietve, felületesen...
Mások szinte őrjöngtek, és azzal a lényegét is elnyomták...
Mint csak a sáskák és mindig több és több kell...
De most csak hallgatom a csendben...
És nem tűnik hiábavalóságnak. Komolyan.
Inkább mond valamit. Beszél.

Jeles.
Azt éreztem, ha szavakra le fordíthatom, hogy:
ha a Világ bizonytalan és kell neki valami tuti, ha kell neki, ami nem vezeti,
hanem "megcsinálni" segíti, mondjuk úgy talán, hogy :valóra válni,
mint a becsületes, szorgos, ügyes dolgos és szakmájukhoz értő józan és jó emberek a munkahelyükön, egyszerűen, akikben bízni lehet, pedig szabadok teljesen,
teljesen szabadon zenélnek, szinte csak játszanak és mégis tökéletes összhangban,
mint valami óramű,
mind az egész egyben,
és aki hallja is, látja, együtt tart biztonságosan és semmit sem sértve.
Nem esik szét kicsit sem, egy pillanatra sem.
És nem is tart tőle.
Kétség sincsen, bizonytalanság sem.
És semmi rossz sem.
Ahogy elkezdik, már tudom, nem csalódom, biztos, hogy jó lesz végig és aztán sem fog fájni.
Hát, ez valami extra értelmes.
Ha a Világnak kell "himnusz", vagy üzenet arról, hogy vagyunk
és kik, mik vagyunk, vagy magunknak,
és, ha kell Öntudat,
határozott, egyszerű, tévedhetetlen, józan jellem,
ha a Világnak, az Emberiségnek zenéje kell legyen,
azt a Pink Floydra bíznám, ezt érzem.
Valami ilyesmi gondolatom lett, ahogy hallgattam a muzsikát.
Olyan, mintha csak levegő lenne, annak a hangja csak, s a csend beszélne.
Fémes, ahogyan az ember "meghódította" már a Földet és a saját eszközeit használva mindent belead, már ez is a Természet része.., de nem félelmetes.És nem is mű.
Ez valódi.
Hiába kemény, erőteljes, ahogy már írtam, mégsem riaszt, belefér a Naturizmusomba,
mint az EMBER a Földre két lábbal semmit és senkit sem sértve, bántva.

Egy legyet sem bántana.
Méltóság. És pedig csak van és, mint ami, aki mindig is volt.Természetesen.
Ha hangszennyezés, hát ez mint a csillagok.
És egy kicsit sem hat őrülten.
Sőt.
Én még ennyire józan, tiszta, "egyenes" zenét talán nem is hallottam még?
Le vagyok nyűgözve.
És nem csodálom az elődöket, akik ezen nőttek fel.
Ez aztán zene!
A szöveg nem biztos, pedig az sem semmi tényleg, de ahogyan ez a zene szól, ahogyan ezt csinálják, az egyértelmű és biztos és szinte szó sem kell hozzá.
És nem negatív.

Nem köt gúzsba, melankóriába, ha pedig közben komoly "önkritika" is egyszerre,

"csak" tény.
Hát, mintha értenének hozzá.
Ilyen kis emberek hogy mekkora lármát bírnak csapni? És még milyet?! Fantasztikus.Komolyan.
És ez mind itt van nekünk nálunk bennünk..:)

Ezt tanítani kéne.
Mint vizet osztanám.
Látjátok ez a zene, és minden. Értő Ember csinálta.

Most épp ezt hallgatom és nézem:

Ezt meg itt lejjebb szuvenírbe:
(Őket is imádom.(Fonográf)
Teljesen el vagyok halmozva 8) Legyetek TI is ! ;D

Így is jól szól éppen:

És ilyentet is a Pink Floydra visszatérve:

ÉS ÍGY:

Vagy ÍGY:

:)

És ez a film meg...,hát elgondolkodtató:

De nem esek most gondolkodóba, viszont ennyi nagyon tetszett,
és szerintem megérdemelte ezt a külön fejezetet itt.
Talán nagyon is kellett ide.

Ez van.
És tudni pedig jó.

Szép.

És egy kis egyveleg:

Teljesen világos.
És még nincs 17 óra.


És én sem éppen erre érek rá,
de amikkel az emberek foglalkoznak manapság, azok engem is elérnek, mint mindannyiunkat,
miközben már elhangzottak "szavak", még mindig hamisan szólnak és értenek sok helyen és aztán így menetelnek, amerre nem is akarnak, s magukkal sodornak és megteremtik saját ellenségeiket, akik ellenemre, ellenünkre törnek...
Oda a drága időnk és életünk.
Jobbra is használhatnánk.
Inkább hallga csak kicsit ide.

Tudom - tudom, nem fontos ez sem annyira, ami most is eszembe jutott, ahogyan már sokszor, és nem is biztos, hogy meg kellene osztanom,
de még sosem mondhattam el...

nem nagyon van kivel beszélgetni ilyesmiről senkivel

és

már gondoltam azt is, hogy pedig ez nagy baj,

és lehet, hogy éppen ez a legnagyobb baj,

hiszen ilyen "okoskodásokkal", ilyen "gyöngy szavakkal" - láthatjátok -

hát, bizony akár "doktoranduszt" is játszhatnék ismeretleneknek.
Hiszen..

...ahogyan isszuk a bölcs szavakat másoktól...

Hiszen annyira vigasztalnak,

pedig idegenek.

És vágyjuk és jól esik az idegen szó, mert mégis jó, olyan barátinak ható,

és az, hogy a távoli mégis közel..., az izgató, de mégis tényleg megnyugtató.

Bántott mindig, - igen -, hogy senkim sem volt sosem, akivel beszélhettem volna mindazokról a dolgokról, amelyek közben látom, hogy pedig mindenkit érdekel mégis.

Azt is érdekelte, akire vártam.

Csak nem tőlem.

Két testvérem is van, és egyikkel sem beszélgettünk jókat igazán sosem.

Csak olyan "majdnem".

Miért?

Az én hibám vagy az övék?

Mindig elcsábultak és én mindig megértettem..

Volt, hogy sírtam már annyira nem bírtam.

Igen emlékszem, majd beleőrűltem. Igen, valóban.Olyan is volt.
(Honnan tudjátok?)

És az is igaz, hogy ez kissé el is bizonytalanított lassan engem, hogy : "valóban?"

- "lehet, hogy tényleg nem is fontos, amiket mondok?"

"Lehet, lehet, hogy tényleg unalmas vagyok?"

És igyekeztem változni.Már amennyire tudtam.

És boldog voltam, ha segíthettem.
Legalább olyankor "hiányoztam", és kellettem és olyankor nem mentek el.

De csak addig.De akkor már része lehettem az életüknek, már nem volt olyan nagy baj,
mert már "fontos" voltam.

De olykor rá kellett jönnöm, és ilyenkor fájdalmas volt "ráébrednem",
pedig meg sem értettem,
hm,
most értem,
most értettem meg,
hogy , na ja, "olyan vagyok, mint a levegő".

Ez itt, - tudd - (!), ha olvasod, hogy nem panasz, nem zokszó!

Csak tudd (!), VIGYÁZD! és ÉRTSD MEG!

hogy nem figyelünk jól egymásra!

Aztán ugyanazt, amit megkapnál attól, akiről nem is hiszed,

...észre sem veszed...

Egyrészt azt nem veszed észre, hogy alig várja,

- másrészt azt, hogy tud ám annyit, mint akinek most talán a pénzed adod,
és idődet, az életedet is akár,
akár az egészet odaadod valaki másnak,
pedig igazából se neki se neked nem kéne így elrontani az életeteket,
úgy és azzal, amit "csodának" hiszel,
másoktól,
Bár mindenkiben ott van,
csak ez úgy van, mint gyereknek is lenni teljesen kellene még otthon,
ahogyan felnőttnek lenni is teljesen kell .......
Csak kimaradtak dolgok még a biztonságban, otthon valahol.
Szanaszéjjel minden így és ezek , ezek aztán a "hamiskás fények", kis "üvegszilánkok",
csillognak számodra, nagy értékek,
el is csábítanak másfelé hívnak,
pedig, ha tudnád, ha tudhatnád, hogy azok valójában természetes OTTHONI "fények",
nem "csodák",
nem csábíthatnának el...
De nem tudod, és ha elmész, ahogyan kilépsz, akkor ÓRIÁSI SZERENCSE KELL AHHOZ,
hogy valaha is "hazatalálj", valaha is megérts mindent.
"Szerencse"?
De ÓRIÁSI!

Nekem elhiheted.
Mennyit adsz érte most másoknak mindazért a NORMÁLIS EGYSZERŰ HÉTKÖZNAPI DOLGOKÉRT?
Mennyire értékeled?
Mennyire Önmagad le ezzel, aki pedig lehetnél?
És vagy is pedig...

Tudod, hogy ez milyen, hogy mennyire fontos?
NAGYON.
NAGYON - NAGYON.

Tudod hát.
Azért fizetsz érte.
Annyit ám, amennyivel akkor akár már együtt lehetnétek pedig gazdagok.
Akár.
De, amennyi mindenképpen hiányzik tőletek, a zsebetekből, a konyhátokról, az otthonotokból,
a hazátokból,
ha másoknak adod.
És így válsz "árulóvá".
Bűntelenűl is.

"Hová futsz? Hová mész?"

És hová nézel?

Hm.
Igen.
:)
Ez a mosoly, - tudod - itt nem felhőtlen,
de igazi.
És komoly.
Jól van.
Oks.

Szóval a Hugim volt előbb, kire hiába vártam, aztán a Öcsikém...

Aztán a Párom, ma a Gyermekeim,

és közben még nagyon-nagyon sokan is mind...

Ez lett a divat, vagy mi.

Legelőszőr Apámmal lett volna éppen beszédem egyébként.
Na igen.
Igen, az Apámmal.
De ezt majd.
Most ide nem illik úgy.
Hm.

Egy kedves idegen kedves mosolyával megértően bíztat és erőt ad, és hogy erős legyek?

És a szemében a szemüket látom, az arc is az övékké, mind, ugyanaz, ugyanazok a fények..

Egy kiskutya is hasonlóknak láthat minket, embereket.

Ugyanaz...És mégis, ők miért nem értenek?

Mi teszi ezt velük?

Mert nem, nem bennük láttam a hibát sohasem.

 Komolyan, mindig körülnéztem, amikor ilyet tapasztaltam és mindig valami mást éreztem.

Bár azért küzdhettek volna jobban értem persze.

De mi az vagy ki az, ami eltereli őket tőlem?

Én kész lettem volna megküzdeni vele.

De sosem bújt elő.

Tudta, hogy akkor a játékának vége?

"Az emberek nem jók" - "Az emberek rosszak és manipulálhatóak." - "Az emberek gyengék és a kisújukat sem mozdítanák érted."...

De nem tudom.

Nem tudom, semmit sem tudok erről.

Ne haragudjon senki, csak leírtam ezt ide, mert csak pont most jött ki és így...

Valamit hirtelen meg is értettem és azért is...

De még csak azért is, mert,

mert hát nehogy úgy járjatok, hogy nem veszitek észre egymást ott egészen közel.

Nem, nem kell túl sok, nem kell az életed.

De ami kell, az 1 szép kezdet, a szép tartalom és legalább egy szép "viszlát" legközelebb.

Lehet 1etlen óra is csak...

Vagy akár egész nap, ha van kedved és alkalom rá..

Akár egész nappalok.

Játszunk.

Mindig hiányoztak.

Kinek mondjam el?

Két testvér együtt trappól, játszik, vagy három, vagy sok...

Hárman vagyunk tesók, és sosem tudjuk meg, hogy az milyen jó dolog.

Ez szőrnyű.

És én is csak nyafogok?

Kitalálhatnék bármit?

Hm.

Jól van.

Már kitaláltam.
Már sokat is kitaláltam.
De mindettől függetlenűl:
igaz, már nem is tudtam, igaz, valóban "bibi", tényleg, és tényleg nagyon fáj minden.
De már ezt is értem.
Értem.

Szóval, ne váljatok játékká! Az élet nem arra van.

És elnézést a búskomorért.

Csak emlékszem.

És most akár le is írhatom, ahogyan gondolkodom..

Vagy megtarthatnám magamnak...
Bár amire nekem, arra jó lehet másoknak is...
Hát leírhatom.
Szabadon.

Nem kellene ezen sem tűnődnöm, talán,
de valami mindig továbbvisz, ami bánt, így magamban,
ami megakaszt, mint az, ami okokat, indítékokat találnak az emberek a tetteike, létükre, s aztán azokat törvényszerűeknek vélik.
Annyit mondták és mondják ma is nekem például, (hogy már abból is pont elég volt még tetejébe:(
olyanokat például, hogy : "múlnia kell" meg "fájnia kell"...

(Fájnia? Te nem tudod, hogy hogy fáj! Már! Régen.
Ha ezt kívánod, ha azt hiszed, hogy ez kell neked, jaj, akkor nagyon buta vagy, értsd meg!
Én is buta vagyok, de te nagyon akkor, ha ezt így beveszed kanyar nélkül inkább.
Hát te mindent így, csak ennyi és elhiszel másnak???:(
Na, azt lessed, hogy én befogom így.)

És egymásnak mondják és mondják és már nem bírom hallgatni, ahogy ezzel(?) bíztatják egymást?
Már rosszúl vagyok, ha csak meglátom, meghallom, hogy de tényleg még mindig csak ezt ragozzák..
Ó, szegény fejük!Hova nem szédűl?8o
És ki nem hagyja már abba? Hát miért kell ebben főzni az agyvizük?
"Múlnia kell".
Hjaj.
Nyúúúúz.
Mit kell ezt mondogatni?
Tudjuk, s ha nem tudjuk állandóan is így van és nem úgy, hogy "kell".
Hát múlik az, ha kell, ha nem.
De már akkor minek, ha úgy sem veszed komolyan?
Nálad úgy is elmúlik minden.
Hát, olyan is vagy.
Vagy nem?

Ilyenkor - régen - a kisujamat szoktam mutatni a kisfiamnak és örültem, mert mindig "bejött".
Pedig szomorú volt vagy morcos...
Olyan reménytelen, esélytelen és megközelíthetetlen bármiért is,
de főleg teljesen megközelíthetetlen.
Erre mégis mindig elnevette magát.
"Komunikáltunk."
Hát, ennyit lehetett.
Próbáltam és ennyi mindig sikerűlt is.
Tudta, a kis huncut, tudta jól miért csinálom és már hárított is,
mert nem velem akart beszélni, nem velem volt baja, vagy nem is tudta még csak...
Csak próbáltam, hogy beszéljünk.
És erre leginkább felkacagott és ez bosszantotta is persze, mert nem akart nevetni.
És mindig kérte is, hogy hagyjam abba, és én hagytam is.
:( Hm, Őt ne hagytam volna? Drága Kisfiam.
Hát, pedig semmiség csak.
És elmúlik úgy is.
Mégis: ami igaz, az igaz, ma is, holnap is, és működik és jól is van így.
Hogy elmúlik?
Nem hiszem, hogy számít, hogy több vagy kevesebb bármi ettől vagy mi volnánk, lehetnénk többek..
Ok talán, hogy ha kell valakinek ok rá,
amiért érdemesebb volna akkor már hát amíg élünk és lehetünk legalább azért jobban és tényleg jobban lennünk.
De ok ez arra?
És úgy, hogy állandóan tartsuk is magunkra, vagy már mint "fegyvert" egymásra?
Elűzzük magunk magunktól azt, ami lehetne, lemondunk magunk maguntól arról, ami lehetne...
És aztán várhatunk:(
Bár, még ennek is örülhetek, amíg ezzel így elvannak az emberkék, mint annak, amíg csak alszunk,
pont úgy,
mert addig legalább "jók" vagyunk.
Ááá
Konklúziók csak és hamisnak érzem véredeménynek,
ha csak úgy elfogadom ezt, mint azt is, hogy pedig az úgy van,
hogy az ember amíg nem tudja, hogy mi a "rossz",
addig nem tudja, hogy mi az, hogy "jó" sem.
És aki például sosem szenvedett hiányt, az nem tudja mi az hiányt szenvedni sem.
Nem értheti azokat, akik szenvednek.

No, de ez fordítva is így van ám!

Szóval lássuk hát, itt is 1 igazi ok, amiért jobb volna egyenlőnek lenni.
Mert alapból nem érthetjük így egymást meg, hiába beszélünk akár egy anyanyelvet is.
De erre az a megoldás, hogy akkor szenvedjen mindenki?
Vagy fordítva?
Legyünk közömbösek csak?
Hogyan érhetjük el, ha végül is az eredményt szeretnéd,
azt, ami már nem okozhat ilyen meg nem értéseket?
Mi olyan csuda nehéz ebben?
Olyan okos vagy pedig!
Kapj már fejedhez!
Kitaláltad már!
És már tanítod is!
Most mit kezdjek vele?
A 2 mindenütt 2!
Ha csak elképzeled is.
Megvan már rég a "határ".
Meg az értelem.
Igaz-igaz, hát, hogy aki soha sem szenvedett hiányt, az valójában nem is értheti meg úgy igazán, hacsak nem "éli bele magát",
vagy ki nem számolja egyszerűen.
De mit is kell ezen számolni is?
Sosem voltam kutya sem, de milyen jól tudom, hogy milyen lehet neki?!
Hát, tele az emberiség ellentmondásokkal,
én meg már "sárgán ragyogom" itt lenn, mint Nap az égen az "irigységtől"(?), - lehet ettől forrósodik a Föld is? :o Jaj, ne már! -
vagy mitől, ha arra gondolok, hogy ha onnan fentről látnám ezt az egészet csak,
(- ahogyan elképzelem, hogy talán tényleg bámulnak is valami "angyalkák" odafentről, a felhőcskéken?
tuti a hasukat is alig bírják fogni nevettükben.
Jó, hogy le nem pottyannak már)
Jó lehet nekik!
Vagy nem?
Hát a helyükbe venném-e komolyan?
Tudnám-e komolyan venni?
De most őszintén.
Hát nem azt hinném, hogy szórakozatnak csak?
Csak úgy jönne ki.
Mert egyébként ezt direkt?
Hááát, teljesen agybaj, felfoghatatlan.
Ó, de ügyes is vagy ember, hogy de még erre is képes vagy!
Fantasztikus.
De nem is tudom honnan nézve kínzóbb.

Pedig szerintem meg nem ügy, hogy pl. tudhatjuk milyen lehet annak,
aki elesett és felhorzsolódott a térde, bár nem velünk történt meg.
Azt mondod nem tudhatod, ha még veled sosem történt meg.
És látszólag tényleg igaz is ez.
De már régen megtörténtek a dolgok az emberiséggel,
minden emberrel egyrészt így vagy úgy,
másrészt meg minden normálistól eltérőt önmagában egyszerűen "fájdalmasnak" "érzel" és tudsz,
és ennyi.
Aztán meg itt az a sok tudományod, könyved...
Tagadd le.
(Hazudj, ha tudsz, hogy nem tudod.)
Rengeteg, mint egy végenincs erdőben,
és most vehetnénk hasznát, hogy ennyien vagyunk és van sok-sok tapasztalatunk.
Csak még mindig nagyon-nagyon sok a tévedésed is,
de azok már csak a rossz alapodból következnek és így lepnek el,
hogy ki sem látunk belőlük.
Pedig a megoldás tényleg és valóban és komolyan mindig azonnal kell.
Normálisan.
És ha felcserélek én is itt betüket siettemben, már egyből "beteg" vagyok?
A szélsőségek, a túlzások, és a tudatlanság meg a "nem érünk rá",
és főleg az, hogy túl messze vagyunk már,
amelyek a túlzásokba visznek,
aztán elfáradunk,
de pedig már alaposan benne vagyunk.
Valahogy mindig pont rosszul csinálunk mindent,
olyan nagyon ostobán,
ami pedig nem illik a legokosabb lényhez a Földön.
Szerintem.
Egyáltalán nem áll össze jól így a kép.

Elmondhatod, van rá szó, vannak érzékeink, időd, posztod, stb...
És erre már az is probléma, hogy hazudunk?
Pénz? Csalások?
Na ez jó nagy elcseszés, hallod.
Hazudni?
Már gyermekként szégyen.
"Kegyesen"?
8o
Hát direkt kínzol állítom.
Már megint hova tekered a fejem?
Kell neked, hogy "kegyesen" hazudjak?
Akarod?
Ó te nagyon okos.
Hát, csak látnám értelmét, mint amikor szükségét tényleg kellett már látnom,
de, mint akinek a fogát húzták,
hát úgy...
Még hogy "kegyesen"?
Azt a nyavajás áldozati agyadat, azt, hogy folyton csak úgy forog nálad!
Mert persze a víznek is fáj, ha leves lesz belőle mi?
Na ne.
Halló, otthon vannak?
És bele kell nyugodnom, hogy ezt is meg kellett tudni.
Hát, nekem nem hiányzott.
Ha nem hihetünk egymásnak, akkor bizony úgy tényleg elég nehéz, akkor az is bizony mind a magunk kára marad.
Egyértelműen nem hatékony.
Mégis, bele kell nyugodnom, mert így van megnyugvásod, így érted...?
Lehetnél okosabb is talán.

(Meg én is.Jha :(

Hogy a gazdag nem érti a szegényt?
Ez sem feltétlenűl így van.
És teljesen normális emberekből induljunk ki, nem elferdült jellemekből!
Attól nem igazán ferdül el a jellem, ha normálisan él és ehhez egyszerűen csak megvan mindene.
Az már egy következő hatás és nem is bűne.
Hiszen nincs egyedül a Földön, és persze, hogy érik itt (itt?így?naná:( a negatív hatások őt is,
s attól aztán már térűlhet erre-arra szegény feje...

De nem mondok semmi újat.
Senki sem mond valójában semmi újat.
Mégis, még sosem beszéltünk erről?
Valóban?
Azt hittem, hogy azért csak, mert hiszen mindenki tudja.
És láttam is, hogy tudja és megy.
Láttam a szegényt, aki embernek nézi a gazdagot, aki még sajnálni is tudja,
aki méllyen megérti még a kincseket is és annak a lelkét is, aki birtokolja.
Mindent érteni képes.
És láttam a gazdagot, aki szintén,
és egyáltalán nem csak úgy lesajnálva, sajnálja a szegényt,
hanem tényleg mélyen érti,
miközben mégis vadászni megy.

De csak eddig értünk el még?
Ennyi és nincs is tovább azt hiszed?
Hát minek nézed az embert?

Most is az van, egy olyan pont, ahonnan újra egy "kör" jöhetne,
de nagyon jó lenne, ha nem jönne!
Nagy botorság volna ennyi ésszel.
Hol van?
Na gyorsan kapd elő!

Nem, nem ijesztgetlek, ne hari, ráér nyugodtan is;) Sőt.Csak is úgy fog menni.

Valószínűleg ez a lehetőségünk MOST összefügg azzal,hogy gyorsabban élünk,
illetve azzal, hogy már gyorsabban fejlődünk és utolértük magunkat.
És ezt meg kell állapítanunk!
Ez legalább előnyünkre lehetne.
Egyrészt tovább és mégis csak többen élhetünk jobban, mint régen.
Többet is tudhatunk.Könnyebben.Gyorsabban...
Mindazt, amit valamikor csak néhányan értettek, és így csak néhányan tehettek is, ahol és amikor kellett,
és nagy teher is volt az csak annyinak,
most. mivel sokkal többen tudhatjuk és értjük,
így a teher is kisebb és nem kell mégsem így pl. mindegyikünk mellé egy-egy "kirendelt örzőangyal" sem,
hiszen egymásnak vagyunk.
Természetesen.

De még aggódom emiatt, mert látok veszélyt rá,
hogy nem figyelsz megint,
és véletlenűl, - akaratod ellenére,- mert hiszen tudom-tudom,
tudom, hogy egyébként csupa jó vagy,
csak elfáradtál, feladtad meg minden..
De, ha feladtad se tégy olyat, ami helytelen.
És még láthatsz csodákat.
Még megélheted.
Remélem.

Szóval, látok olyan veszélyt mindannyiunkra nézve,
hogy a régi "ideák", konklúziók, megoldások, amelyek akkor megoldásoknak tüntek,
mert akkor még talán csak úgy mentek a dolgok,
és még csak úgy tudtunk számolni is csak esetleg, csak annyira
vagy még csak annyink volt, képességből, időből, lehetőségből, és tudásunkból is,
addig jött ki, vagy akár bizony még úgy is volt, hogy csak addig hagytuk sokszor egymást élni,
(bár a kárunk közös, akár a hasznunk lásd)
de a megoldásunk is így csak félmegoldások lehettek.
És lássuk ezt meg!
És ezt akkor is tudtuk jól.
Jó, most megérthetjük ennyiből az őseinket, és a Történelmet,
láthatjuk magunkról, hogy mehettek akkor a dolgok,
miken múlhattak csak a lényeges dolgok, a lényegek,
hogy valahol elmaradtak vagy elmaradtunk...
És innen már még azt is tisztán láhatjuk, hogy hol.

De akkor is pontosan tudtuk, azaz TUDTÁK AZ ŐSÖK, hogy igazából nem teljesen azt tesszük, azaz teszik,
amit kellene, ami tényleg kellene...
De nem tehettek mást és mindig csak reméltek, csak remélhettek.
Remélték, hogy majd továbbvisszük.
És így belenyugtatták egymást is ebbe,...
Mi meg ahelyett, hogy továbbvinnénk, leragadtunk a "nyugtatgatásnál", úgy néz ki.

De nagyon megszoktuk azt a "határt".
Mond ki, hogy ennyi, hogy nem megy több, nem lehet és nincs tovább.
Állítsd meg a szíved, a lelked, az agyad, ha tudod.
És láthatod, hogy nem, tényleg ez így nem megy...
Csak kis megpihenés, de alig, hogy kimondod, mégis tényleg van tovább és van jobb.
És már mosolyoghatsz, ha most még fáradt is vagy,
már láthatod amerre tartasz és azt is, hogy tényleg jó-e az.

Nagyon szeretem a tradiciókat, a szokásokat, a hagyományokat...
Szeretem, mint a Szüleimet, mint a Hazámat, Otthonomat, önmagam és a Testvéreim, Társaim...
Embereket érzek bennük.
Életeket.
A gyökereim és emlékeim.
És ereklyék mind.
Nem többek.
De nem is kevesebbek.
Sosem lesznek szemetek csak.
Bááár,
amikor egyszer, talán majd egyszer, valamikor azokká lehetnek,
mint a mankód, ami a szívedhez nőtt is,
és csak már és még akkor is használod, ha pedig nem már talán nem is kell,
de még van és megtartod sokáig..
De egyszer csak valahogy elfogy, magától,
igen,
magától "kidobod", de nem, nem rossz szívvel.
Felnőttél csak.
De ezt most még nem is érthetjük talán igazán meg.
Vagy inkább ezen nem kell agyalnunk.
Akkor sem fogunk, amikor majd egyszer ott leszünk.
Természetes lesz.
De sokkal jobb.
Nem tudom milyen szóval mondjam, de már jók leszünk.
Készen.
Azt hiszem.
Tehát nem nyafogásról van szó.
Nem nyafogni akarok vagy mi.
Próbálom megértetni magam,
mindazt, amit sosem tanultam én sem, és sosem jártam arra,
akikről hallok, akik mesélnek, akikről olvashatunk,
"szegények" - gondolom,
de értem.

Mind tudhatjuk.

Normálisnak lenni, teljesen normálisnak lenni?
És a nagyon pozitív - észrevetted, hogy mennyire közel állnak egymáshoz?
Hogy mennyire vonzzák egymást?
De a NORMÁLIS sosem mozdul ki.
Nem mozdul el.
Nem mozdul.
Nem mozdul.

Ne bántsd, ....ne bánts...

Valahol utálom, hogy ismerem már a "féltékenységet", a "félelmet", a "büszkeséget", a "kapzsiságot", stb.., és nem is sorolom.
Nagyon utálom.
Nem hiányzott.
Icikepicikét sem.
És nem lettem okosabb, nem ezt érzem.

Sőt.
Vagy mégis?
Hogy neked folyton áldozat kell....
A csudába is ezt az emberi létet így :(

Mindent látsz kívülről?
Mindent tudsz már?
Ha mindent, akkor ezt is?
Ha ezt is, akkor mi a baj?
És miért ne lehetne bennem az a "biztonság" pont?
És miért is ne kéne?
Naná, hogy kell.
Ha megmaradhatok JÓ EMBERNEK és nem magyarázzák tele a fejem olyan marhaságokkal, hogy "ölnöm kell" meg "fájnia kell", meg "múlnia kell" valamiért,
ha megmaradhatok jónak, és nem tanítanak meg gyengének és semminek lenni, akit csak dobálnak és "csábítanak a fények", ha nem irritál legalább szándékosan semmi,
akkor biztos lehetek.
Magabiztos.
És JÓ.
Így csak beképzelt és magányos.
És ez naná, hogy nem egy vidám dolog.
Depis.
Depis vagyok, mert rossz a világ, és rossz a Világ, mert depis vagyok.
Valamelyik előbb volt, csak megfertőzött.
És bepörgök úgy, hogy egyszer éppen ez a centrifugális erő lök ki majd valahová?
De az sem biztos, hogy jó lesz.
Nem valószínű, hogy BIZTOS.
Szóval, mégis inkább magam határoznám meg.
STOP.

"Elég nagy súly van a lelkemen, mégis azt hiszem, ha tudnám, hogy miért,
akkor könnyebben elviselném"

- mivel nem tudtam, hogy miért és nem is lehetett azt csak úgy tudni,
ha pedig lehetne is,
de végül is nem kapunk jó válaszokat ilyen kérdésekre, hogy: "Miért?"
Mert unalmas vagyok, stb?
"Ha tudnám, hogy miért? Talán könnyeben elviselném."
És így tényleg könnyebben elviseltem.
Bár, még így sem volt könnyű sosem.

"Túl a ......., és nem találod meg, amiért volt, amiért lesz."

Mivel nem érthettem, hogy miért, de a válaszok kellettek,
ezért mindig találtam valamit, amit nem kerestem, utamba akadtak. Fontos dolgok,..
és találtam az életünkben összefüggéseket,
nem kerestem...
s megláttam, hogy nem csak én velem van így,
és hogy bármi van, ami rossz nekem, az másoknak is az...
Tulajdonképpen a hibákat értettem meg, minden oldalról,
és így lett a magyarázatom is magamnak,
hiszen szükségem volt rá.
Magányosnak hagytak, de így kellett "tennem", hogy ne okoljak érte senkit, hogy ne gyűjtsem a haragomat,
és így találtam magamnak elfoglaltságokat, fontosakat,
és fontos lettem...

És fontos lettem.
Nektek.

De mindenkinek fontos lett, mind, amit én is megértettem
és minden, amit szeretek, ami észrevett is, és ami törődött nem, nem csak velem...
Mindenkivel.
De azért mindig, mindig maradjon bennetek kétely..
Olyan pici, csak, mint só a levesbe...Hiszen még ez itt sem maga a tökély..
De ne félelem, csak annyi, mint arra ügyelni, hogy biztosan ott van-e a talaj a lábad alatt, vagy csak azt hiszed, vagy csak azt mondják neked?
Önvizsgálat meg úgy kinti is;)
Mindig próbáljatok meg ébernek lenni.
Aztán majd megszokod és úgy maradsz és az talán jó lesz neked, amikor mondjuk éppen beteg vagy és nincs senki sem, hogy segíthetne rajtad.
Mondjuk.
Bár én jobb szeretném azt a tökéletes Világot és bízalmat, amikor nem bánthat már semmilyen kétely sem.
Inkább ezt szeretném jobban.
Bizony.
És szerintem, szerintem, és még mindig tartom: hogy lehet olyan.

És az idei Tűzijáték?
Gyönyörú volt.
Én még ilyen szép játékot a "tűzzel" sosem láttam.
Igazán, igazán nagyon-nagyon szép volt :)
Ide is hoztam gyorsan:

És DE!

 És nem gyáva az EMBER!

JÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉ

Ezt nagyon élvezem.

Tudod mi?

Nagyon extrém:)

Nem gyáva az EMBER.

Ez nagyon jó.

Nagyon jól esett.

Szóval ért engem az EMBER.

Érti magát az EMBER és már tükröt tud csinálni és meg meri mutatni.

Ez már valami, igen, ez mindig érdekel.

Azóta érdekel, amióta előszőr dühös lettem.

SZÉP.

Mit szép?

GYÖNYÖRŰ.

Szóhoz sem jutok.

Le vagyok hengerelve.

Nagyon ügyes ez a "Józsi".(Mármint az "úthengeres":)

Igen. Nagyon szép.

Jó, oké, jól vagyok.

És elégedett?

Már régen nem elégedett, és nem most , és nem is csak én:(

Na erre volt még szőrnyű ráismerni.

Most újra rémlik, emlékeztettek és jó, jól teszitek.

Hogy csak utánatok vagyok, s menetelek és csak ámulok, hogy képesek voltatok ezt így végigcsinálni?

Hát, hallod, őrűlet!

Miért nem érek rá magam sajnálni?

Hát hol vagyok én, hol az én kínom a tiétekhez?

És hogyan előzzelek meg?

Hogyan ügyeskedjek, hogy ez mind ne legyen így?

Meg vagytok hibbanva. Hogy ennyi mindent végigéltetek és miért?

Azért, amiért én is.

És ez most haladás?

Lehet?

De az nagyon jó, hogy tudjuk és merjük.

Ez már valami.

Tetszik.

Ilyen sem volt még sosem.

Hát ez az újdonság varázsa nekem.

Ismeritek, az van velem, pedig nem jó, nem kéne újdonságnak lenni.

Hát, nagyon-nagyon vénnek érzem magam.

Nagyon szép.

Még nem tudom minek, de nagyon szép.

Csak ne pénzért.

Elégedett?

Őszíntén?

Azt hiszem VELETEK elégedett lehetek.

Legszívesebben fognám a már rég nem létező kis színes szájharmónikám azt a kis billentyűset és megpróbálnám felídézni most azt a dalt, amit úgy 12 évesen kreáltam nagy nehezen.

Most újra pont annyit szenvednék vele, mint akkor, amíg valamiféle értelmes és ismerős dallam kerekedne ki belőle.

Kedvem volna hozzá, de fölösleges.

Annyit tudomásúl vehetek megint, hogy tehát vagyunk.

Meg fogom oldani.

Szóval mersz.

Jó.

De:

 Szerintem tátong egy óriási nagy űr e egyszerű és nagyszerű, zseniálisan fenomenálisan gyönyörű és csodálatos nagy felismerésünk és a már megkreált megoldásaitok közt.

Kérdés:

össze mered-e borítani az egészet?

Mered-e előlről kezdeni újra felépíteni, de már jól?

1ok:

Ma feljöttem a netre, hogy megnézzem mit írnak, találok-e valamilyen megoldást a már tényleg eléggé zavaró állandó viszketésemre?

Bár megsúgom, igaz, hogy zavar és eléggé igénytelenségnek érzem vagy nem is tudom minek, hogy képes vagyok elviselni, ahelyett, hogy tennék ellene, de még mindig ez zavar a legkevésbé...

ha pedig eléggé zavar.

Szóval, jó, hát nézzük.

És ugyanazt olvashatom, ahogyan én mindenféle tudományos tanulmányok nélkül diagnosztizáltam magam.

Nagyszerű.

Ez néhány dolgot megint jelent.

1. hát én nagyon okos vagyok.

Azaz nincs mitől tartanom az emberek közt, nem vagyok hülyébb mégsem a társaimnál.

Mit hülyébb?

Még az orvostudomány sincs olyan messze!

Háhá!

naja

Olvasom tovább és, ha már így egy szinten vagyunk, akkor csak azt nem tudom, hogy miért nincs megoldás rá?

Ajánlat van: egy méregdrága kenőcs és egy úgyszintén méregdrága Klinika vagy mi.

És a szakadék előttem.

Na, ettől én nem múlok el viszketni, mindenesetre ez gyorsan megállapítható.

Márpedig nálatok nincs más orvosság erre.

Hm.

Visszafordulok a Nagyimhoz meg a Kamilláihoz megint, azt hiszem.

Jaj, hát tudom én, hogy az a kenőcs is abból van.

És ti tudjátok?

Mindenkinek kicsi ház, kicsi kerttel, kamillák a kertekben, szoknyácskát varrok magamnak és a lányomnak és van mit ennem.

Na, ez hogy tetszik?

Sehogy, mi?

Ócska.

Na, fox te még a szemétdombodon kapirgálni.

Lesz még neked fényes a kopott rézmozsár, mint a Fáraó kincsei, hogy a Múmia ijesszen meg úgy szaladnál ki gyorsan a labirintusodból!

Elfelejted, hogy csak a harcaid okozták és hozták ezt a Világod?

Egész másként építetted volna fel normálisan.

Ez így sosem lesz jó,

azt meg sosem mered elkezdeni.

És csak a jó szerencséd a megmondhatója, hogy marad-e annyid, amikor minden rádborúl, hogy nem újra rosszúl kezdjed el.

Szóval nagy ez a szakadék, és szerintem sem az én dolgom ezt megítélni.

Szerintem sem ezzel kellene nekem foglalkoznom.

Majd az idő meg a jó Isten megoldja.

De meg ám:

"A legtöbb ember szeretne egészségesen élni. Ám az egészségtudatos életmód sokaknak a mindennapi életébe egyáltalán nem, vagy csak nehezen beilleszthető, misztikus dolgot jelent.

A korkontroll vizsgálatok az egyéni egészségi kockázatok idejekorán történő feltárását, és ezek személyre szabott csökkentését célozzák."

"Idejekorán"

?

Te most viccelsz? Szórakozól velem?

Most nem elég, hogy viszketek, még csikolsz is?

"Ám az egészségtudatos életmód sokaknak a mindennapi életébe egyáltalán nem, vagy csak nehezen beilleszthető, misztikus dolgot jelent."

Na ezt olvasgasd sokszor el, ízlelgesd a szavakat.

Ajánlom figyelmedbe külön azt a szót, hogy :"misztikus".

Brrrrrrrrrrr

Varázslatos nemdebár?

Kész csoda!

Hát nem ezt hajtom régen?

És teszem hozzá neked gyorsan, hogy képzeld el ("Te haver, képzeld el"), próbáld magad a helyembe képzelni és úgy olvasd, hogy én vagy te és ezért tudod,

- mert persze, hát most hogy ne tudjad, amit már tudsz? Most szégyelheted magad?-

és már akkor ettől mentél a falnak már régen és akkor most itt van előtted az egész, ide bele a képembe,

oszt az elébb mondtad, hogy lehetnék már boldog is talán :(

és szerintem nekem tényleg hasadni fog a tudatom, ha ezt így folytatjátok :((

s ha nekem, akkor gondolj a sok millióra még :(((

most nézd meg a tudományod 8o

De ha ezt direkt csinálod én esküszöm neked, hogy ha egyszer elkaplak, de úgy megleszel mosdatva, de úgy, hogy külön-külön szárítgathatod meg magad részecskéidenként, hogy legalább valami hasznossal is el legyél végre foglalva.

De sűrgősen csináld meg nekem ezt a csodádat, hogy ne legyen már ilyen misztikus,

ne ragozd nekem itt meg betűzd, mert annak örülök, hogy ilyen tanulékony vagy, nagyon örülök, szépen tudsz ismételni,

és elhiszem, hogy jó sokat kavartál a boszorkányos krémeddel,

de hiába, nekem túúúúl misztikus vagy TÉNYLEG!

Ha már választanom kell őrűlet és őrűlet között, akkor én még mindig aszondom, hogy kimegyek a nemlétező kiskertembe és szakajtok magamnak kamillát belőle.

Van ez olyan csoda, mint a te valóságod.

Szkanderozzunk.

Én képzelek erősebben és jobban, vagy a te misztikumod az élet víze?

Na?

Megiszod?

Ámde hát jó!

Rendben!

Legyen hát nekem is már valami hasznom végre.

Lássuk hát, hogyan értesz tényleg Magyarúl!

Mit makogok itt magamban?

Á:

Szóval valami görbület van az időben.

Csavar?

Spirál?

Térben és időben nem jól vannak valahogy ezek a dolgok.

Én már nagyon sokszor bántam, hogy nem vagyok riporter tényleg.

A saját életemben közvetíthetnék.

Mindig éreztem, hogy pedig de jól csinálnám!

Híreket mondunk:

Bemegyek - (á, de nem ám most, mert most én már nagyon gyáva lettem:( Én már nem tudom, hogy hogy megyek újra oda vissza, amikor még képzeletben sem merek.Te, nekem abból elég volt egyszer, de még megmutatni is kész kín:((- Hát, csak képzeld el, ha van hozzá merszed ) -

szóval bemegyek az Önkormányzatra a Gyámügyre -

(de snassz :S Hát mit keresek én ott?

Na igen.

Tényleg!

Majdnem ki is fordultam.

Az a felismerés már ott, - ó, hogy én micsoda 1 intelektuel vagyok, - hogy : " tuti csak valami facsarás lehet azon a görbén, és én már látom! Ez valami fontos lehet? Szólnom kéne az embereknek róla!?? De hát csak úgy lehet. Vagy lehet, hogy csak még fel sem keltem?

Na jó, nem félek, ha csak álmodom!"

Bemegyek a Gyámügyre és akkor, - értsed ! -

AKKOR ÉS OTT "senki sincs velem",

de még egy vacak mikrofon sem:(

Hogyaza.

Pont nincs.

TEEEEEEE

Hát nem vagyok én a TV!

Se a Rádió!

???

Ha az lennék,Ó.

De nem vagyok.

Ezért történhet meg velem annyi "csoda", ami veled sosem!

Jaj, de jó nekem:(

Te, te azt te sose hallanád, amit én!

Sosem látnád!

ÚÚÚ

De most vissza kéne menni.

Nem jól van ez valahogy.

AKKOR és OTT kellett volna!

Most meg már hova nyafogjak?

Na de mi is kellett volna?

Hm.

Szóval akkor ott nem úgy történt semmi, ahogyan kellett volna.

MIÉRT?

MIÉRT?

MIÉRT?

EZÉRT?

EZÉRT A KÚLTÚRÁLIS NEM VAGYOK EGYEDÜL KREATÍV CIVIL MOZGALOMÉRT??????

Mi volt ott a cél? Az indíték?

Mi volt a nemes szándék?

Akkor és ott, ahol már nem kellett volna lennem, ott megint még távolabbra taszítottak a saját létemtől, önmagamtól!

Attól, aki vagyok!

TE MEG ITT MOSOL FÖL ÁLLANDÓAN!?????????

De ezt jól kitaláltátok, csak legalább arra emlékeznék, hogy MIÉRT?

De az tuti, hogy olyan csak a Hírekbe való, oda bele a TV-be, érted?

Jogiesetek, Kékfény, 21.század,stb...

Mit keresek én a TV-ben?

Csinálnom kellett volna egy riportot.

Úgyse hinnéd el.

Mindent elhiszel, de ettől megszédűlnél.

Mondom, valami nem jól van tényleg azzal az időspirállal vagy mivel.

Igencsak valami nagyon szórakozik vele.

Jééé, én már kiestem az időből!

Érted?

És marad az emlék.

Azt mondtad, hogy egyre fogunk emlékezni.

Kellett ez neked?

EMLÉKEZZ!

És most meg mivel telnek a napjaim?

 hogy nincs.

"A legnagyobb üzlet az lenne,
ha megvenném az embereket annyiért, amennyit érnek
és eladnám őket annyiért, amennyire tartják magukat..."

vagy:

"A legnagyobb üzlet az lenne,
ha megvenném az embereket annyiért, amennyire tartják magukat
és eladnám őket annyiért, amennyit érnek..."

Lenne? :(

Hiszen, - lásd-, valóban ez a legnagyobb üzlet máris!
Ez az életed, ebből a kenyered az asztalon ma.
És tudom, juthat belőle mindenkinek akár mindenütt.

Akár?
Nem szólnék...
Hm.
"Nem nyafognék, de most már késő,
most látom, milyen óriás ő -
szürke haja lebben az égen,
s kékítőt old az ég vizében."

S talán illik is, talán szólhatna is itt tényleg és újra előttem, aki szólt is valóban már jóval előttem,
és hát tanítson, hiszen tanít tényleg,
ha megérted:

"Már egy hete csak a mamára
gondolok mindíg, meg-megállva.
Nyikorgó kosárral ölében,
ment a padlásra, ment serényen.

Én még őszinte ember voltam,
ordítottam, toporzékoltam.
Hagyja a dagadt ruhát másra.
Engem vigyen föl a padlásra.

Csak ment és teregetett némán,
nem szidott, nem is nézett énrám
s a ruhák fényesen, suhogva,
keringtek, szálltak a magosba."

BULI.
Azt kéred,  hallgassak?
Hogy bírjam ki, és hogy majd lassan....?
S csak azt érzem:
NEM!
NEM!
NEM!

Végig akarok menni nyíltan az útakon, MOST,
fáklyák nélkűl "lángolni", "égni", "láttatni akarom"
és látszani akarok ÉN, teljes egészemben, ÉN csak, csak az EMBER, semmilyen cécó nélkül,
anélkül, hogy nagyszám volnék.
Most vagyok.
Nem kisadakokban adagolva.
Nem vagyok én puzle.

EMBER vagyok és IGAZSÁG vagyok és egyszerre hatok, egyszerre vagyok,
nem ma csak a kezem, holnap a lábam,
nem ám úgy, mint a mesében,
nem vagyok én farkas, hogy lassanként osonkodjak.

Mi érdemli meg azt, hogy legyen?

Tőled mi érdemli ki ezt a megtiszteltetést?
Ha hiszen van már?

Mire osztod be?

Elfogy a Nap, csak kis sugarat adsz?
Álljon meg az ész, míg odaérsz?
Várjon be, és csak tételekként vegye, mint az iskolában?

"Most nyújtsd ki a nyelved, oké, jeles, hazamehetsz.
Most érintsd meg vele a fagyigombocót.
Oké, jeles, hazamehetsz.
Most mond el mit érzel, beszéljük meg."

Oké, na ezen még van mit csiszolni és ez látod már a bulid alapja
és ezzel el is leszünk, ahogyan vagyunk is egy darabig,
de meddig?
Hova?
Viszed, viszed a zászlót, lobog és lángól...
Mert ébredni kéne rég.
Én is itt hurcolom magamban csakugyan és szép, tényleg szép.
De mintha elfeledtük volna, hogy MIÉRT?
És bosszant is az egész már rég.
Miért-miért?
Hol hideg ez a fagyi, hol forró, és lehet málna meg csoki ízű is.
Egyre finomabb. Esetleg citrom?
Az vagy csak annak hiszem? Vagy csak úgy mondom és elhiszem, vagy elképzeled?,
és elképzelem. De még az se mindegy, hogy hogyan ér hozzá a nyelved,
és hogy éppen rossz kedved van-e vagy jó, esetleg fázol vagy meleged van-e, .....
és a végtelenségig sorolhatnám még.
És látod teszed is és elvitázunk és "játszunk", hol lent, hol fent,
ó de jó, hurrá, jaj, de jó?

Közben meg a dolgunk ott vár ránk, ahol sosem voltunk még?
Ott mások vannak, akik szervezik ezt a játékunkat?
És hogy miért?
Talán hogy gondolkozz.
Hiszen ember vagy és tudnod kell, hogy az mi: EMBER-nek lenni.
Gondolkozz mielőtt heveskednél és mielőtt hibát vétenél magadnak.
És igaz-igaz, nem az baj, ha még sosem,
-tényleg.
Az a baj, az volna baj, ha már sohasem.
Hogy járni tudj tényleg és biztosan, élni úgy, ahogyan EMBER élhet.
És ezért már nem olyan nagy baj talán mégsem, ahogyan már belegondoltam sokat.
És lehet, biztos ettől is olyan féktelen.
Nem olyan nagy, mint inkább éppen az, - hát igen - amikor és ahogyan behisztizel.
Na akkor van baj.
Amikor önző vagy hirtelen.

Őszíntén?
Nekem sem tetszik ez a "játék" igazán.
Hm: "sem"?  
Ami azt illeti, nekem egyáltalán nem:(
Komolyan.
Inkább már ÉLNÉK.
De nem hiszem, hogy azon múlik, hogy tetszik-e... Pláne, hogy "nekem"?
Viszont csak úgy lehet, hogy mégis túl sokaknak tetszik már:(
És úgy tűnik, hogy azok egész jól el is vannak vele.

És ez a sok ismétlés is? Még hányszor a történelemben?

Katona József: Bánk Bán

Tiborc panasza:

 

"Ő táncmulatságokat ád szűntelen,
úgy, mintha mindég vagy lakodalma, vagy keresztelője volna:
és nekünk szívünk dobog, ha egy csaplárlegény az utcán előnkbe bukkanik,
mivelhogy a tartozás mindjárt eszünkbe jut.

A jó merániak legszebb lovon ficánkolódnak
- tegnap egy kesej, ma szürke, holnap egy fakó:
- nekünk feleség - és porontyainkat kell befogni,
ha veszni éhen nem kivánkozunk.
Ők játszanak, zabálnak szűntelen,
úgy, mintha mindenik tagocska bennek egy-egy gyomorral volna áldva:
nékünk kéményeinkről elpusztúlnak a gólyák,
mivel magunk emésztjük el a hulladékot is.
Szép földeinkből vadászni berkeket csinálnak,
ahová nekünk belépni nem szabad.
S ha egy beteg feleség, vagy egy szegény himlős gyerek megkívánván,
lesújtunk egy rossz galambfiat,
tüstént kikötnek,
és aki száz meg százezert rabol,
bírája lészen annak,
akit a szükség garast rabolni kényszerített.

Hahogy panaszkodni akarunk,
előbb meg kell tanulnunk írni;
mert az ily szegény paraszt az úr elébe nem mehet be többé
- úgy rendelte Béla Király,
s merániak hasznát veszik -
hisz' öszvekarmolázná a szegénynek patkója a szép síma padlatot!
S ha tán utolsó fillérünkre egy törvénytudó felírja a panaszt:
ki írja fel keserves könnyeinket, hogy jó királyunk megláthassa azt.

Tűrj békességgel,
ezt papolta az Apáturunk is sokszor:
boldogok a békességesek, mert isten fiainak hívatnak,
- úgy de tömve volt magának a gyomra.
Istenem! mi haszna!
ha szorongat a szegénység:
a pokolt nem féljük -
a mennyország sem jön oly szép színben a szemünk elébe.

Te szánsz nagyúr?
Oh, a magyar se gondol már oly sokat velünk, ha zsebe tele van
- hisz' a természet a szegényt maga arra szánta,
hogy szülessen, éljen, dolgozzon, éhezzen, sanyarogjon és -
meghaljon.
Úgy van, úgy!
ismérni kell az élhetetlenek sorsát, minekelőtte megtudhassuk szánni is.

Szép pénz; de adhatsz-é hát mindenik szűkölködőnek?
Visszaadja-é ez a halottakért hullt könnyeket?
Ha mást nem adhatsz, úgy annál, kinek adsz, még szegényebb vagy.
Vigyázz, hogy egy zsivány, tömött erszényeiddel együtt ne lopja el nagylelkűségedet."

Így van ez.

De "cigánymunka" ám ez, nekem úgy tetszik régen nagyon.
De mind 1 és így festesz (HÉ) ember! "ördögöt" is a falra aszem:(
Igen, 1 bolond is százat csinál.
Én a magam részéről úgy is döntöttem első, második, sokadik kétségbeesésemre,
hogy akkor én meg "angyalokat" fogok rajzolni a falra:D
Így ni:

No, és így legalább együtt vagyunk és megtanulunk együtt játszani szépen? 

Hát, ha sikerűl.
Nem vagyok bírád.
Én csak féltem az embert..., a gyermeket.
Igen.
Ne is mond:(
És mindent.
Mindent.
És azt sem értem, miért kellene, hogy ez titok legyen?
Ugyan-ugyan.
Az én "naívságom?".
És nem is csak az enyém ;)
Ez jó!
Nagyon jó - nagyon jó:)
Némán így is itt emésztene el...
Bár kimondható egyszerűen.
Mégsem találok szavakat, máskor meg már nem is érdekel, vagy nem is hiszem el, hogy kellene...

Szóval, hogy nekem ezzel a "játékkal" mi bajom van?
Háát, ha még csak "játék" volna.
De sajna ez már az élet.
Pedig nem, egyáltalán nem.
Mintha kicsúszott volna a kezünkből?
Á, nem.
Hoppá, ott van! Kapd el ;D
Szóval, kicsit, na, nehezemre esik, hogy felnőtt emberek ilyenekkel vannak elfoglalva.
Belegondolok, hogy gyerekként fel akarunk nőni, és mennyi-mennyi terv,
és elfogadtuk, hogy még csak kicsik vagyunk.
Mert el.
Tény, hogy el.
És nem értettük Apáinkat, hogy nekik miért nem megy?
Pedig olyan csudaszépek és nagyok és szót is fogadok...
És olyan egyszerűnek is látszik minden...
És az is igaz, hogy mindannyian emberek vagyunk,
meg az is, hogy akárhogyan is, de egy nyelven beszélünk, és mindent és mindenkit megértünk..
Már én is, és már kiskoromban is képes voltam rá, - úgy hogy tudom, azaz gondolom, hogy nem lehetek egyedül.
Remélem:)
És jó hát, na még szép, hogy jó, hogy nem csak remélhetem!

Jut eszembe:
Most akadtam egy valamilyen versikére.

(Hm. De egyébként itt még tudni kell, hogy ez a bejegyzésem most itt kicsit éppen meg van újítva, mert valamilyen oknál fogva, amit tegnap írtam és el is mentettem szépen,
és még ma délelőtt is gyönyörűen megvolt itt ebben a blogban,
de kicsit még javítani akartam rajta és egészen jól haladtam is vele,
úgy, hogy többször mentettem is és újranéztem,
és minden teljesen simán is ment,
míg egyszer csak úgy jártam, hogy az egész "cikkemnek" a majdnem fele eltűnt nyomtalanúl,
mint amit kimoderáltak volna vagy mi.
Hát csak néztem 8o
Aztán egyre inkább már csak nézhettem:(
Talán elszúrtam valamit?
Ez a blogolás sem csak úgy van?
Talán besokkalt a szerkesztő a sok stilusomtól, ahogyan szépítgettem?
Nem tudom, de jól megjártam:(
Mindenesetre arról nem tudok, hogy volna bármilyen korlát, hogy egy bejegyzésem mekkora hosszúságú és mennyi karakternyi lehet a saját blogomban.
Annyit írok egyszuszra, amennyi kifér tőlem.
Vagy nem?
8o
De nem az első eset, hogy így "fel akarja valami szabdalni" , amit már megírtam.
Már az előző "cikkemet" is két részletben tudtam csak idejegyezni.
De azzal legalább egyből úgy jártam.
Bár azon is kiakadtam kicsit,
de mondjuk úgy, hogy egy kis tűnődés után "megalkudtam".
Mert nem fogom én idegelni ilyenekkel magam.
Bár, valahányszor "pennát" ragadok, akkor úgy érzem, hogy fontos nagyon,
de legalábbis, hát ne vesszen a feledésbe,
hiszen bár én el úgysem feledem,
de úgy már sokat jártam, hogy később bánhattam, hogy nem szóltam...
Talán nem volna ennyi baj sem.Így és ezért most arról nehéz lebeszélnem magam,
hogy leírjam, amire gondolok.
De nem igen tudom követni magam:D
A gondolatnak "szárnya" van.
Gyorsabb a fénynél.
Előbb tudod, mint értenéd.
És ahhoz, hogy érthesd, le kell "fényképezni" talán...

Az agyunk amúgy tényleg valami csodálatos.
Hamarabb kapcsol, mint mi.
Míg azt hisszük, hogy csak kapkod,
ha lelassítva újranézed, csodálhatod, hogy nem tudtad volna másként és jobban a helyében.
Talán, ha nem lett volna annyi gátja, buktatója, akkor másként tehette volna.
De hogy lehetett volna akár tökéletesen is, hát az valószínűleg igaz lehet.
Nem tudom, miért szeretjük inkább azt, ami okos és miért nem annyira, ami buta?
Ilyen az ember. De azt sem gondolom,
és egyáltalán, nem biztos, hogy "bajokat" kellene látnunk mindenütt.
No, jól van.
Visszatérve a bloghoz:  azért bántott, persze a dolog.
Tegnap viszont az egész bejegyzésem gyönyörűen felfért,
annyira, hogy még ma is többszőr is újranézhettem,
míg valamiért egyszer csak eltűnt a fele.
De jól eltűnt a csudába is, mert sehová se mentettem el magamnak :(
Hát, bosszantó.
Mondtam is egy cifrát.
De minek?
Nem is esett jól.
Azóta azonban már ugyanazt a bejegyzésem hiába akarom tovább folytatni, azaz visszaegészíteni eredetibe, mert nem hagyja a rendszer továbbírni.
Azt mondja: ennyi, ide már pedig nem jöhet több karakter.
8(
De hogy ez most hirtelen mitől jutott eszébe, ha eddig kibírta?
Rágó?
Kössz nem. Csak beleragad a fogamba:S

Na, hát jól van.
Nincs mit tenni.
Újraírom!
Persze, nem nagyon reménykedem, hiszen az előző cikkemmel, ahogy már említettem azonnal így jártam,
hogy megírtam és mentettem volna, de máris megfelezte.
Akkor még jó, hogy voltak nyersanyagaim, most viszont nem készűltem sem előre, sem közben :(

Szóval ez a blogolás is kész "dzsungel"?
Nahát?!
Hol vagy Tarzan? XD
Hát nem igazán EMBERszabásúnak tűnik így ez sem, az már biztos:(
És pont erről beszélek "nyuszómuszó".)

Érted?
Értitek?
Vagy nem?
:(
Még mindig nem?
:((

Na jó.
És hát ehhez a blog-dologhoz ilyesformán tényleg nem értek sajnos.
Biztosan érthetnék, de elmenne vele még fél élet.
És amúgy is úgy gondolom, hogy könnyebbnek kellene lennie, nem nehezebbnek.
Ezért igazán kár új dolgokat kitalálni.
Szerintem.
Talán nem elég nagy cél és feladat, és gazdagság is! Világot menteni, széppé teremteni?
Mindenkivel Mindenkinek.
És tényleg MindenkiNet ?

Viszont, ha már újra kell írnom, akkor már nem is megy persze minden pont úgy,
és amíg próbáltam megfejteni az okát ennek a malőrnek mégis,
közben valahogy a CanadaHun Fórumára keveredve ráakadtam egy versikére.
Erre:

  Wim Wenders: Mikor a gyermek gyermek volt...

"Mikor a gyermek gyermek volt
karját lóbálva ment,
Patak helyett hömpölygő nagy folyót akart,
s e tócsa helyett a tengert.
Mikor a gyermek gyermek volt
nem tudta, hogy ő gyermek.
Mindennek lelke volt még,
s egy volt minden lélek.
Mikor a gyermek gyermek volt
semmiről sem volt véleménye.
Nem volt megrögzött szokása.
Elszaladgált a helyéről,
törökülésben ült,
forgója volt a feje búbján
és nem grimaszolt, ha fényképezték.

Mikor a gyermek gyermek volt,
ilyeneket kérdezett folyton:
miért vagyok én én és miért nem te?
Miért vagyok én itt és miért nem ott?
Hol kezdődik az idő, és hol ér véget a tér?
Hogy lehet az, hogy én, aki én vagyok,
mielőtt lettem, nem voltam,
és hogy egyszer én, aki én vagyok,
nem leszek már az, aki vagyok?"  

Nos, nos.
Hát szép, szép.
De jellemző, én már húzom a számat :D
Előszőr is nem igazán lett derűs a kedvem attól, hogy a CanadaHun így plántálnak az emberkék egymásba "gyümölcsfákat", pedig látszólag semmi baj ezzel a verssel.
És tényleg, nem is tudom, hát mégis mitől komorúltam el?
Nem valószínű talán, hogy túl sokat méláznak rajta.
Valaki leírta, és azóta így van.
Így van elfogadva? Talán ez bánt?
De mégis mi bajom ezzel?
Semmi, csak annyi, hogy egy felnőtt megmondja, hogy milyen a gyermek.
Pedig úgy tűnik, csak elfeledhette és ideje meg ereje sincs már igazán belegondolni.
Kicsit felszínesnek tűnik.
Az, ahogyan búskomoran megállapítja, hogy akkor még semmi esze se volt.
És igaza van.
Na igen.
És ami esze lett, azt mind a többi megeszesedettől tanulta meg továbbgombolyította,
már amennyire képes lehetett az élete folyamán.
Egy mondat csak:
"Mikor a gyermek gyermek volt, nem tudta, hogy ő gyermek."
Hát, már hogyne tudta volna?
Bááár.
Hát, jó.
Jól van na.
Hm.
Mégis csak igaz, hogy amikor még olyan tényleg gyermekek voltunk, még tényleg nem igazán lehetettünk magunknál.
De hát erről meg pont ezért, hogyan nyilatkozhatnék már felnőttként?
Elképzelem.
Oké.
De amikortól emlékezni tudok, csak azt mondhatom, hogy tudtam, hogy gyerek vagyok még csak.
És alakult a véleményem is persze :D
Ahogyan alakulhatott.
És ezek a kérdések?
Hát igen. Tényleg mind felvetődtek.
Tényleg:

"Hol kezdődik az idő, és hol ér véget a tér?
Hogy lehet az, hogy én, aki én vagyok,
mielőtt lettem, nem voltam,
és hogy egyszer én, aki én vagyok,
nem leszek már az, aki vagyok?"

És az elmúlás az, amit nem tud az ember elfogadni, megérteni.
Nem fér a fejébe.
Pedig elég sok minden belefér.
De ez csak sehogyse.
És még az, hogy hagyjuk egymást meg mindent elmúlni?
Mi az hogy hagyjuk?
Még tesszük is:(
És a beletörődés meg beletörődtetés ebbe, még ebbe is, na az, az valami furcsa.
Ez az, amitől előszőr kezd el kételkedni a gyermek a felnőttekben,
azt hiszem.
És hiába felnőtt a felnőtt, de minderre senkinek sincs perdöntő válasza.
Már pedig ez egyáltalán nem kelt biztonságos érzetet a felnőttek íránt.
Hátha még azt látod, hogy milyen könnyedén "Istenek" mégis.
Kicsit el kezdesz félni.
És ez a félelem végig kísér, és ezt szeretnéd is, ha elmúlhatna.
És látod, nem tudják a biztosat az emberek, a felnőttek sem, és mégis csuda merészen gazdálkodnak az élettel.
És nem, nem csupán a sajátjukkal.
Az egész Univerzuméval!
Így aztán nagyon-nagyon szeretnéd, de nem tudod komolyan venni őket.
Biztonságra vágysz, és jó lenne, de nem hogy nem bújhatsz hozzájuk, még ők látszanak rád utalva:(
És te szereted is őket.
De már öntudatlanúl másolod és még csak azt sem tudod, hogy mit.
Hiszen nem kaptál megnyugtató tuti válaszokat.
Annyid maradt, hogy ezek szerint majd rájössz.
És sajnálod.
Tiszta szívedből sajnálod őket is és magadat is, meg mindent és nem akarsz megválni tőlük sem sosem.
És bár semmi és senki sem biztat, mégis reménykedsz abban is valahol lelked méllyén,
- ha elismered, ha nem -, hogy talán van mégis egy köztük, egy talán valahol, aki tudja a tutit.
(Talán pont a Nagyi? 8) Kis huncut.
De Ő is elment már és nem mondta meg, de ha lehetne még, azt se bánnám.:(
Hát csak tartsa meg!
:((((
Hiába:((((((((
De úgy sem kérdeztem sosem.


Mert azt hiszem most is, hogy az a "tuti" az pont szinte egyezik azzal, amit én is érzek, te is érzel,
és mindenki más is biztosan, bár fogalmunk sincs, hogy honnan.
És egyfolytában reménykedsz látod-é, és sohasem adod fel.
Akkor sem, ha azt hazudod, hogy "már nem érdekel".
Akkor is, ha feleselsz.
Belül csak attól rettegsz, ahogyan tellik az életed, hogy te sem tudsz majd segíteni mégsem.
És ez egyre inkább így tűnik sajnos, be kell hogy lásd mindig.
De nagyon nem szívesen teszed.
Nem az igazukat akarod elvenni senkitől sem, nem az igazuk kell neked, nem akarsz te feleselni sem...
Éppen hogy nem.
De egyre inkább bőszítenek csak a buta okoskodásaikkal!
És egyre inkább úgy is lesz, hogy a többieket okolod, mert belerángattak téged is.
Inkább hagytak volna.
Aztán meg megérted őket, hiszen pont ők is így jártak, mint te.
Mégis érzel valami "irigységet" ? is mindig.
Úgyan már, miért irigylik, miért probléma, hogy megpróbálnád, hogy meg szeretnéd őket és mindent, mindenkit menteni?
Amúgy is, hiszen elismerik, elismerték már régen, hogy nincs jó válaszuk.

És közben, bár fogynak napjaid, erőd és kedved, azért mégis csak jutottál előbbre makacsságoddal mindig,
mindig picikécskéket.
Lásd:
Ma már nem csoda például, hogy az ember 140 évig is élhet:)
Valamikor meg lapos volt a Föld is?
No, és erre mit lépsz, te okos felnőtt, aki ezt is bevetted?

De valójában nem ez az, amit akartál és amit mondanál...
Valahogy minden olyan "mű" lesz és lett.
Pedig te a valóságról beszélsz.
Nem csodákról és csodaszerekről.

Hát, végeredményben igazából nem is olyan könnyű gyereknek lenni.
És felnőttnek sem.
Felnőttként pedig talán meg kellene próbálnunk megvalósítani, ami minden tanulság ellenére mégis mindig megmaradt bennünk.
Akkor, amikor már szabad.
De erre kiderűl, hogy az még, hogy valaki felnőtt, még egyáltalán nem azt jelenti, hogy tényleg felnőtt már,
és ezért nem is biztos, hogy szabad lehet, ha pedig annak kell lennie :(
No és mitől felnőtt a felnőtt?

És vajon hány felnőtt kíváncsi erre?
Hm.
Bizonyám.
A gyermek, kis "önző", és "szűk látókörű" s őt mégis érdekli minden és mindenki,
és az, hogy mi az, hogy gyerek és mi az, hogy lenni meg nem lenni, stb...?
Akit minden és mindenki érdekel és mindenkiért vannak a kérdései?
De a felnőttet már nem érdekli, hogy mitől felnőtt?
Hm.
Dehogynem.
Én hiszem, és biztos is, hogy igen.


Na és én meg néha úgy érzem, mintha valaki csak szórakozna velem.
Állandóan beleokoskodik mindenbe, amit csinálok.
De egy cseppett sem érzem túl bölcsnek gyakran.
Valami megátalkodott lehet, valami "csakazértsem".
Viszont mellette meg van egy másik, még régebbről, ami meg mintha éppen fordítva,
és állandóan segít nekem.
Hm.
És még egyszer hm.
Szerintem ezek szórakoznak velem?
Sőt.
Szerintem egy valaki szórakozik velem.
Nos, hát nem tudom.
És amit nem tudok, azt bizony nem tudom.

De amit gondoltam, leírtam.
És azért ez az "angyal" itt talán nem is olyan rossz ötlet egynek :)

(Viszont itt most - hm-, széljegyzek egyet, s erre még visszatérek : "hiearchia" és "hogy romlunk el?" )


Szóval ez az ÉLET?
8o
Hát, nem mondod?

Ezt vajon hol olvastad?

És már "mediátorok" kellenek?
Miért nem tetszik ez is, már megint mi bajom van ezzel is?
Én is unom tényleg:((

Hjaj, EMBER, hát hadat viselsz a társaid ellen, az EMBER ellen, a legjobb barátod ellen?
És gyűjtőd és neveled a "katonáidat" rá, és nem veszed észre, elfelejted,
már nem is emlékszel, hogy hol kezdődött el?
Benned.
És, ha egy kisgyerek képes volt elötted járni évtizedekkel,
hát honnan a jóég nem tudoménmiéből van merszed,
és honnan akasztod le, hogy mindazt neked meg kell tanítanod mindenkinek?

Hiszen már magad okosabb voltál magadnál gyerekkorodban, erre talán nem ártana odanézni kicsit.
De arra biztosan és talán inkább ez a bajom ezzel az egésszel, hogy miből élsz ma és mivé teszed így a Világod.

Hát, tudod, a pofont adnád így inkább, hogy még eltudnék szaladni.
Vagy legalább gondoltam volna ezt rólad, biztosan felkészűltem volna.
De így meg csak nézek 8o
És így amilyen bamba vagyok én kivárom tényleg.
Ó, nagyon merészen, húúhuhúúú, de merészen és nagyon ügyesen,
mint a "Rózsaszín párduc", hogy még el is nyújtózom itt közben, és így már "Garfield" is én vagyok...
És oh, kiélvezem bármire gondolok.
Ezt élvezhetem itt a kis "felhőcskéken" vagy a "réten"...
És kivárom,
én ki,
amilyen kis "lüke" vagyok:S

Ki én és azt remélem, - merem remélni -, hogy mire a pofon csattanójához érnél,
addigra végre észhez térsz és rájössz, hogy ennyi csak,
hogy "csak"  EMBEREK  vagyunk.
És ki érti mi az?
No, hát ki érthetné azt a legjobban, mint éppen az EMBER?

Felhúzom magam, felhúzlak téged is?

Ugyan-ugyan.


És látod csak ennyi.
Mit firkálok itt össze-vissza?
Ennyi csak.
Nem kell mellre szívni.

Megszületek lásd, embernek, és annak is nevelnek, és sokat tanulok meg,
és mire tehetném, lám mindent a fejetetejére állítasz,
és csak "játszól"?
Mert így érzem,
és biztosan élvezed is a bulid és mindent jól meg is magyarázól.
Még ennél jobban is.

Azt mondja a Barátom is, hogy minek foglalkozok ezzel.
Hagyjam az egészet és kész.

De jól mondja.
Hááááááááááát....
Hm.
Te mond, zavar valakit, ha elnyújtózom itt még egy kicsit?

Mondjuk kicsit "erőt gyűjtök", elképzelem a "fagyimat", és megpróbálom "hangulatba" hozni magam..
És mondjuk, ha úgy lenne, ahogyan képzelem rólad, és ahogyan önmagamról is,
hogy több pofon nem volna, akkor igazából lehet?, hogy minden simán is menne?

Csak nem tudom, hogy el tudom-e képzelni már:(
Hát, ez is igaz kicsit :((
Nincs egy nyugodt természetes hely sem.
Mindenütt zajongsz és nevelsz és már a fejemből kell kiűzzelek, ahonnan pedig nagyon-nagyon hiányzól ám olyan egészen normálisnak, amilyennek "megálmodtalak" (?)
Hm, hát, ez túlzás.
Legalább megálmodtalak volna.
De nem, és pont nem, mert éppen hogy nem.
Nem azt álmodtam.
Az álmomat kaptam.
Már mondtam.
Kaptam.
Olyan volt.
És éppen csak pont erről szólt, hogy így "szájbarágok" neked és biztatlak meg szeretlek...
Csak ezt.
Persze, olyan szép "álomszerűen".
És azt, amiért?
Az meg már megvolt bennem.
De hogy sikerűl-e?
Nem tudhatom.
Hm-hm.
Illetve, nos, azért van egy-két "tutim" ;)
No, de azért az igaz, hogy én már elképzeltelek olyan normálisnak, mint amilyennek állandóan tartalak is.

No, jó, hát micsoda badarság ez itt, mi?
Meg álom?
Hát persze.
Hiszen csak az volt :)

De, ha ragaszkodsz hozzá...

És, ha az baj, hogy én normálisnak tudlak elképzelni és szintúgy a Világod, akkor nézesd meg magad, de ne űvőlts mindenfelé kérlek.

Hisz, nézd a sok kis farkasod.

 Ha megvarrok egy kis szoknyát is, azt el tudom adni a piacon,
és a pénzt érte elküldhetem a gyerekeimnek kajára vagy az albérletre,
vagy összegyűjthetném otthonra magunknak.

Egyszerű.

Tényleg?

Akkor nézzük meg jobban:

Előszőr is mi az, hogy én csak úgy varrok egy kis szoknyácskát?

Még el sem adtam, de már probléma:(

Mert miből varrom? És mivel varrom?
Nagyon rafinált 8o
És aztán amikor eladom, hiszen hát mégis mióta adhatom én el, ha nem vagyok kereskedő?
Ó, de huncut.
Hiszen készítő vagyok szerinted, egy gyártó, és hiszen az imént tisztáztuk ezt ugyebár.
Én értem is.
De jaj, ez a sok fogalom:S

Zavar.
Hát, pedig értek a szavakhoz én is valamennyire.

És csak úgy hasznom lehet?

És neked is jár belőle?
 Mert,... miért is?

Na jó. Jól van.
Rendben.

A lényeg, hogy szóval ez mégsem olyan sima ügy, mert még aztán jövök még én is azzal, hogy na igen,
de amit így megkereshetnék azt tovább is adom ugyebár, de mire is?

Albérletre?

Kidobott pénz?
Vagy valakit segítek vele?
Valaki abból tud élni, hogy kiadja az egyébként számára túl sok, így fölösleges lakását?
Már előre megfontoltan?
És ő mi?

És mennyi szoknyácskámba kerül, amivel mind el kell számolnom?

És közben nekem is élnem kell, de még nem is ettünk semmit sem.
Még egyikünk sem!
Apropó, ugyebár.

Hm.
Hát, velem mindig csak a baj van, látom :(

Én valahogy mindig csak ingyenélő lehetek a te Világodban?
Pedig nem, hiszen megvarrom a szoknyácskát...

És képzeld:
nem vagyok egyedül.

Hát, nem szoknyácskát kell varrni, hanem bankot kell robbantani, esetleg lottózni....?
Távol álljon tőlem!
Ne kísérts!
Ne játsz a tűzzel!
Ezzel ne!

Még nem tudom, hogyan oldom meg addig, míg ez így van,
de az biztos, hogy ez így nem mehet és ez így nem jól van kitalálva.
Úgye?
És látod-látod, én, mint egy gyerek is, azt hittem, hogy már rég lejöttünk a fáról és ezen a filón már túl vagyunk.

Most itt üllök a fa alatt, míg el nem terjed Világméretű szinten úgy teljesen,
hogy megszülettünk, vagyunk.

Erre mondtam, hogy nagyon filozófikus alkat vagy, látom.

Most itt üllhetem végig az életem vagy beállok én is okoskodni...
természetesen nem ingyen.

Nem lennék büszke magamra és legfőképpen nem lennék önmagam.
Azt hiszem.
Kielemezhetem ezt is, ha kell, hogy miért.
De most maradok ennyiben.

Magam viszont megint gondoltam egy "nagyot".
(Hát, ezt csinálom kicsi korom óta:D

Szóval most meg az jutott eszembe, hogy van ez a "hiearchiai" rendszered vagy mi.
Azért elgondolkodtató, hogy képes vagy valakit magad felé helyezni.
És magadtól.
Olyan gyermeki, de meg olyan jóságos vagy milyen?
Valakiért rajongani, valakit követni...
Vagyis az ember nem szűnik meg bízni, hinni magában, önmagában, az EMBER-ben,
hiszen mindazt, amit felfedez magában, képes csak egy valakiben elhinni, hogy mind pont úgy és jól meg is van?
Ez miért?
Ez a nagylelkűség, ez a szeretetre képesség...
Igen, ez valóban nagyon szép az EMBER-ben.
Lásd.
De ami nem szép, hogy saját Szüleit is például elfelejti mégis, és úgy szeretni,
ahogyan aztán egy idegent képes követni,
hogy szinte vakon.
És vissza-visszaint, de hogy az hogy tud fájni és, hogy miért, csak Szülőként érted meg majd valamikor...
Mégis csak volna hát miről beszélni?
És pedig ŐK, a Szüleink azok, akik bizonyítottan és megkérdőjelezhetetlenűl előttünk és mellettünk,
a kezünket fogva,
velünk együtt bandukolnak...
s úgy, hogy nem is értjük Őket?
Aztán meg elmennek.
Pedig még mennyi mindenről nem beszéltünk?!
Persze, hogy mindig a szívünkben...
Persze, és mégis.
Az úgy csak "álom".
Látod?
És ez miért van így?

Szóval, ez a "hiearchia" rendszer, mintha kissé elavúlt volna.
Talán kicsit át kéne értékelni?
Szépen.
Persze.
Csakis szépen.
"Ahogy a csillag megy az égen...., úgy érdemes."

És a "szabadság"?
Igen, és ezt is.

"Szabad ember, szabad Országban azt mond és azt csinál, amit szabad."
Ez nekem így tetszik.
Talán meg kellene beszélni, hogy mit szabad.

Hát, van mit meggondolni.

És hát, úgy néz ki, hogy csak kellenek azok a válaszok is :)

És olyat is mondtam már én is, hogy :"akinek nem inge, ne vegye magára."

De akinek inge,

khm.

az meg hátha már kereste.

És mit érdemel az a "bűnös", aki ilyeneket firkálgat meg véleget magában?

Ámbár, tudniillik, hogy ez a "firkálás" már csak újkori 1 "lehetőség (?)"-em.

Ha lehet.

Szabad?


Pszt.
Súgom:

KÖSZÖNÖÖÖÖÖÖÖÖÖÖÖÖÖÖÖÖM!!!!!!!!
8O
:)



No, de:  folyt. köv.
Mindjárt ;)


Ps.:
És, hogy miért kell az "alázat" - kérdezik önmaguktól is páran?
Hát nem azért, hogy például felém kerekedhessen bárki is.
Az "alázat" önmagamhoz és társaimhoz és a mindenséghez, a mindenhez kell, hogy megmaradjak,
és hogy ne képzeljek túl sokat, de túl keveset sem magamról, sem másról,
csak éppen annyit, amennyi a valóságban.
Mert úgy a legszebb.
És még örömködhetek is, hogy de jól tudtam, amíg pedig még ennyit sem,
nem olvastam még ezeket se ni itten pl.:

"Csak akiben megvan az alázat, hogy elfogadjon, képes tiszta szívből adni."
(Amerikai indián közmondás)

"A tehetség isteni áldás, de hihetetlen akarat és alázat nélkül mit sem ér."
(Steven Gerrard)

"Az igazi szeretet próbája egyedül az, hogy nem fél a másik ember szeretetétől,
hogy elegendő benne a szelídség, a türelem és az alázat ahhoz, hogy elfogadja azt."
(Pilinszky János)

"A szeretet olyan gyümölcs, amely minden évszakban egyformán érik és érlelhető.
Ez a gyümölcs mindenkinek érik, bármiféle megkülönböztetés nélkül.
A szeretet rendszeres meditáció, intenzív belső élet, valamint kellő alázat és áldozatvállalás útján mindenki számára elérhető, megvalósítható."
(Teréz Anya)

Láncok vagy szíjak?
Magam egészen mással kötöm le, és nem is kicsit,
de pont annyira, mint amilyen messze szállnék el mindazoktól, akiket szeretek,
és a valóságtól is,
pont annyira, ha hagynám...
De ezt nem érzem alázatnak, pedig mégis megfelel annak,
mégis inkább tiszteletnek éreztem mindig a többiek iránt, mások iránt és minden iránt,
hiszen csak kicsiny vagyok, csak egy...
De nem is igazán csak úgy van mégsem, hogy valakinek szól.
Ez  "csak" a Valóságnak, az Igazságnak, az ÉLETNEK, ami olyan nagy, hogy engedi, hogy lehessek és lehessünk mindannyian.
S azt, hogy hogyan, nem tiltja meg, de magunk szenvedjük meg, ha nem jól.
Egy élettelen, tudattalan valamitől ez azért mód felett okos, ravasz és roppant bölcs dolog.
És én szeretem, amikor jó.
és nem szebb nekem, miután nem jó, hiszen tudom, hogy elötte és nélküle is pont ennyire szép volt.
Nem kell becsapnom magam.
Nem vagyok olyan ostoba és önző, hogy valamit csak akkor lássak szépnek,
ha előtte csúnyának láthattam.
Nem kell viszonyítási alap, de főleg nem szándékosan!
Aki ezt szándékkal hinni képes és vallani, már a dilije lett,
ami csak egy "konklúzió", és megrekedt,
de ez,
és ez az, amiért nagyon-nagyon neheztelek,
és félek gyakran előre is.

Amikor beszélek valamiről valakinek, akkor gyakran van, hogy aggódom, hogy félreérthet,
de ez gyakran már az első percekben kiderül, és az nagy megkönnyebbülés, amikot pont jól értenek.
Amikor nem értenek, olyankor zavarba jövök, és, ha fontos, akkor igyekszem keresni a közös hangot.
Egyáltalán nem feltétlenűl neheztelek, ha nem értenek rögtön, egyáltalán nem csak attól lehet, hogy nem is akarnak érteni vagy rosszúl tudnak bármit is.
De amikor - és főleg, ha fontos dolgokról van szó, akkor jobb szeretek figyelni az emberekre, amit mondanak. És nem egyszerűen csak arra, amit mondanak, hanem rájuk teljesen.
De nem azért, hogy jellemezzem és aztán kritizáljam őket.
Csak azért, hogy értsek.
Szerintem hiba amikor és, ha lemondunk bármiért is arról, hogy jól figyeljünk egymásra.
Megtapasztaltam, hogy előfordúlt talán, hogy előbb még nehezteltem valakire, de amíg hallgattam, minden sokkal tisztább lett.
És csak ennyi is már és csak ennyivel is nagyon sok hasznos és jóságos tudást képes adni az ember gyermekének.
Persze az sem jó, hogyha mindig tanítva vagyunk egymás álltal,
de azt is el kell fogadnunk, hogy mind olyan sokat hallgattunk és haragudtunk is...
Hiányzik néha mindenkinek, hogy végre kimondhasson dolgokat.
És az is könnyen megtörténhet, hogy éppen mégsem azt mondja, amit pedig előbb szándékozott volna.
Elnyomnunk sem kellene egymást és egymás hangját sem...
De előfordul, hogy mégis nehéz így tenni,
ahogyan előfordul velem is, amikor olyan egyenlőtlennek érzem, olyan nem kölcsönösnek, nem tisztességesnek.
Igazságérzete azt hiszem mindenkinek van.
És a pohár nem jó, ha betelik vagy kiborúl.
Vigyáznunk kell egymásra.

És valahol attól nagyon jól érzem magam, megnyugtat, amikor ezt a valóságban az emberektől tapasztalom.
Tudjátok, az valami csoda.
Nem fergeteges és nem söpör el semmit, nem is kápráztat.
De, hát ezt is mindenki tudja:)

Hm.
Azért még valami:
és ehhez ragadjunk ki egy pillanatot az életemből.
Sok ilyen pillanat van az ember életében.
Egy pillanat csak, egy kép a "filmemből" van előttem.
Borsót válogatok a "Lecsóban".(Konzervgyár)
13 -14 évesen.
Nyáridőben.
Dolgozom.
És nem tudtam róla.
És jól éreztem magam.
És jól csináltam.
Bármibe kezdek, és ezt sem tudom mitől van, de mindig ez a "mániám" ?, hogy jól csinálom.
Legalábbis igyekszem.
Valahogy idegesít a "linkség".
De most ezt hagyjuk.
Szóval itt a kép, egy részlet, ahogyan felrémlett:

Borsót válogatok sokad ifjú magammal 13 -14 évesen egy nyáron,
vakációban a Nyíregyházi Konzervgyárban
kis fehér főkötőben, "fityulában", fehér köppenyben, "nyakig" gumicsizmában...
és úgy tudtam, hogy jó helyen vagyok éppen.
Pont ott, ahol lennem kell.
Akkor is, mint máskor.
És hányszor, de hányszor?!
Sokszor.

No, de ezt még egyszer nem!
Pedig mennyiszer már?!
És mindig elhittem, hogy jó helyen vagyok.
Most már nem, már most sem.
Már rég úgy érzem, hogy sehol sem vagyok már régen jó helyen.
És nagyon szomorű, nagyon-nagyon, hogy ezen már nem változtathatok,
és hogy annyira buta voltam,
és ma mindezért is minden másképpen van, mint lehetne és lennie kellene.
Én okos?
Csudákat.
Majd csak most.
És még most sem:(
De nem, azt már nem többett.
Hogy én nyugodtan dolgozgatok, teszek-veszek, szorgosan, de tényleg,
és tényleg nagyon-nagyon...
Elhiszem.
És mindeközben otthon mi van?
Otthon az Anyukám...
Már sejtem mivel telt az ideje:(
És az Apukám?
Hát talán a dolgát végezte?
És nem lett volna szabad?
De annyit mondhatok, hogy a mostani eszemmel és azzal, aki vagyok,
már el sem mozdulnék az Anyúkám mellől.
Neki segítenék.
Hogy mi vár rám és mi hívogat, mi csábít el?
Nem érdekel.
Nem hagynám el, nem hagynám magára.
Úgy nem, annyi mindennel a nyakában.
És ugyan miért, miért csinálják ezt így akárkik is?
Azt hiszem, hogy minden rendben és aztán most azt higgyem el, hogy ez így van rendben?
NEM!
Így egyáltalán nincsen rendben.
Nem.
Ez nem természetes.
És miért?
De akármiért is, nem volt helyes.
Nem.
Ez így nem helyes.

“A boldogság titkát, nem akkor lehet megtalálni ha többre törsz, hanem hogyha kifejleszted a képességet,
hogy élvezd a kevesebbet.”
(Dan Millman – A békés harcos útja)

“Nem akkor leszünk magabiztosak, ha mindig igazunk van, hanem akkor, ha nem félünk a tévedéstől”
(Peter T . McIntyre)

Naja.

“Aki szemtől szemben kívánja látni az Igazság egyetemes és mindent átható Szellemét,
annak meg kell tanulnia, hogy a leghitványabb teremtményt is ugyanúgy szeresse, mint önmagát.
Aki erre törekszik, annak az élet egyetlen területéről sem szabad kivonulnia.
Így sodorhatott engem is az Igazság rajongó szeretete a politika mezejére,
és habozás nélkül, - noha a legmélyebb alázattal állíthatom -,
hogy aki szerint a vallásnak semmi köze a politikához, az nem tudja, mi a vallás.”
(Mahatma Gandhi)

“A gyáva ember képtelen a szeretet kimutatására, az a bátrak kiváltsága.”
(Mahatma Gandhi)

“Önmagunk megtalálásának a legjobb módja, ha elveszünk mások szolgálatában.”
(Mahatma Gandhi)

“A szemet-szemért vakítja meg az egész világot.”
(Mahatma Gandhi)

“Hitünknek valljuk, hogy a megtorlás a lét törvénye. Holott létünk törvénye: önmagunk legyőzése.”
(Mahatma Gandhi)

És:
"Volt egyszer, nagyon régen egy sziget, ahol emberi érzések éltek:
a Vidámság, a Bánat, a Tudás, a Büszkeség és még sok más, így a Szeretet is.

Egy napon az érzések tudomására jutott, hogy a sziget süllyed,
ezért valamennyien előkészítették hajóikat és elhagyták a szigetet.

Egyedül a Szeretet akart az utolsó pillanatig maradni.

Mielőtt a sziget elsüllyedt, a Szeretet segítségért imádkozott.
A Gazdagság egy luxushajón úszott el a Szeretet mellett.
Megkérdezte:
"- Gazdagság, el tudnál vinni magaddal?"
"- Nem, nem tudlak!
A hajómon sok aranyat, ezüstöt viszek. Itt nincs már hely számodra!"

Így hát megkérdezte a Szeretet a Büszkeséget, aki egy csodaszép hajóval közeledett:
"- Büszkeség, kérlek! El tudnál engem is vinni?"
"- Nem Szeretet, nem tudlak elvinni!" - Válaszolt a Büszkeség -", mert itt minden tökéletes, és Te esetleg árthatnál a hajómnak!

Hát, a Szeretet megkérdezte a Bánatot is, aki éppen előtte hajózott el:
"- Bánat, kérlek, vigyél el magaddal!"
"- Oh Szeretet," - mondta a Bánat - "én olyan szomorú vagyok, de egyedül kell maradnom a hajómon!"

A Vidámság is elhúzott a Szeretet mellett, de olyan elégedett és boldog volt, hogy meg se hallotta szeretet kérését.

De hirtelen megszólalt egy hang:
"- Gyere Szeretet! Én elviszlek téged!"

Aki megszólalt, egy öregember volt.
Szeretet olyan hálás volt és olyan boldog, hogy elfelejtette megkérdezni az öreg nevét.
Amikor földet értek, az öreg elment.

A Szeretet úgy érezte, sokkal tartozik neki, ezért megkérdezte a Tudást:
"- Tudás, meg tudod mondani, hogy ki segített nekem?"
"- Az IDŐ volt "- mondta a Tudás.
"- Az IDŐ?" - kérdezte a Szeretet.
"Miért segített rajtam az IDŐ?"

A Tudás válaszolt:
"- Mert csak az IDŐ érti meg, hogy milyen fontos az életben a SZERETET."

? Tényleg? Csak? :(
De hányszor is 1000 év volt már?
Hm? 8)
Itt az IDŐ.
Elég pozitív, nem?

"Az öröm, amin osztozunk, kétszeres öröm. A bánat, amin osztozunk, félbánat."
(Svéd közmondás)

"Áldás azon van, aki valódi. Aki őszinte. Aki önmagához hű és sorsát éli.
Se pénzen, se hatalmon, se dicsőségen nincs áldás - ha lélektelen."

"Nem akkor vagy alázatos, ha hagyod magad megalázni, hanem akkor, ha bátran kiállsz a rád bízott Ügyért."

Háát, azt nem én döntöm el, hogy mikor ki aláz meg,
de az az Ügy azzal együtt úgy már biztos, hogy még kevésbé maradt nélkülem.
Ugyebár.
És,
nos, ezzel is a sok-sok bölcselettel itt mind, és még többel, mind aki szembeszáll és sem érteni nem akarja,
sem azt nem hagyja, hogy mások érthessék és élhessenek így,
mind akik kételyt és gúnyt ültetnek a szívekbe, lelkekbe bármiért is,
szerintem mindazok nagyban tehetnek arról, ami bajok vannak a Világban.
Mind igaz pedig, tudhatjuk jól magunkba nézve is,
és, ha mégis elhibázod, mert mások lebeszélnek arról, hogy ilyen bölcs maradj,
azok így a Világmindenségnek és minden élőlénynek csak ártanak.
Nem tudni mi okból, de én nem tudom hinni csak azt, hogy valamilyen 1etlen "rossztól",
hanem azt gondolom, hogy csupán butaságból és lustaságból, esetleg csak hirtelen haragból, gőgből, amely persze jó nagyra is nőhet.
De a lényeg, hogy korán vidám az, aki legyőz ilyen bölcseket,
mert aztán a magára szakadt bajokban könnyen magára is marad.
De még nagyobb baj ez, hiszen itt mások és gyermekek is élnek,
akik mindnek joga eldönteni maga, hogy merre induljon el.
És ahhoz, az élethez pedig szüksége és joga van az értelméhez!
Mindnek joga, amiért annyi harc volt, ha már volt,
joga a Szülőhöz, tudáshoz, képességhez, és a már biztonságos úthoz.
És mindnek joga végig is járnia és tovább építenie, ÉLNIE és megvalósítania Önmagát és Mindent.
Helyettük nem döntheted el.
De, ha mint én is itt most, ahogyan sokan is még mind azokat a régesrégi évezredes bölcsességeid újraismétlem
és tartom, akkor megnyugodhatsz és én megnyugodhatok,
nem voltál és nem szóltál hiába, és nem tévedés sem.

És mennyi-mennyi igazság és mennyi-mennyi ember, mind egy-egy gyöngyszem!
És míly mélyről kerültek fel?!

Hát nem jó, hogy vannak biztos dolgok?
És ráadásúl nem is rosszak!
És mind tök egyszerűek :)

Hát milyen az ÉLET?
És ezek után milyen lehet?

A "Ne hagyd Magad kirabolni".hu-ról idézem:

Na kinek?

Nem a Rendőrségé?
8o
Nem????? Vagyis forduljak a nőtanácshoz?Tudom,már van olyan is bőven.De erre majd máshol térek ki, mert bizony sajnos külön helyet igényel.

"A Rendőrség elsősorban bűnüldöző szerv, tehát utána megy az eseményeknek. Persze neki is érdeke, hogy kevesebb legyen a bűnelkövetés, hisz akkor neki is kevesebb munkája van, ezért is vannak bűnmegelőzési osztályai.
De fő feladata a bűnüldözés."

8o
Azta
Ezt ki mondta neked?
Hol tanultad?
Teljesen olyan,mintha egy bűnözőtől.
Profi.
Jobban is megnézhetnéd,hogy kitől tanulsz,aztán még kirabolnak.

Nézd már, viszik a hazád!Nem zavar?

"Tudjuk, a rendőr csak akkor csinál valamit, ha vér folyik.
Mert ez a szabály."

Ez szabály?
Tényleg?
Hol?
Ezt a szabályt szeretném,ha megmutatnád!
Roppant érdekelne!

A véleményem?
Az a véleményem,hogy a Rendőrség és az összes olyan szervezet és vezetőség,amelynek a hatásköre igenis kiterjed a bűn megelőzésére és az Alkotmány megtartatására, nagy mértékben Alkotmányellenes a hozzáállása és ahogyan e cikkben is olvashatjuk,igyekszik a felelősséget és munkája oroszlánrészét a NÉP-re hárítani és leginkább az áldozatokra,akiknek már csak ez hiányzott.
Mondhatnám,hogy : "A kör közepén"
És sajnos mondhatom is.
Vér kell?
Nézz körül.
Vérzik az Ország.
Fuss utána:(
"Eső után köpönyeg."
Dereng már?
ÉBRESZTŐ!

(komolyan)

Válság van ugyebár:( Meg rendszerváltások, amire persze számítani lehetett, mivel a termelések rég elérték a többlet szintet a fogyasztásokhoz és a szükségletekhez képest, bár elég egyenlőtlenűl "elosztva" az egyáltalán nem humánus Világ-vezetés eredményeként, aminek a legfőbb okát abban látom, hogy egyáltalán nem az ésszerűség,az értelem és legkevésbé sem az emberi jóság ,humánum szerint írányítják a dolgokat az egész Földön az emberek, hanem kizárólag a pénz, az üzlet, a kereskedelem, a vagyon alapján...  (Mert, ha még csak buta volna, de még rossz is:Akkor most vagy attól ilyen, mert buta, s ,ha okos volna jó is lenne, vagy ennek így semmi köze egymáshoz, és, ha okos is, akkor még rosszabb is????Ááááá.Ne filó.A lényeg, hogy ez így tuti nem jó és már pedig akár van Isten, akár nincsen, a Földet és a Világot semmiképpen nem kaphatja kezébe rossz szándékú!Csak így egyszerűen.)   Vagyis ez úgy van, hogy élünk, mert megszülettünk, élhetünk ezen a bolygón, lehetünk, hiszen vagyunk és ehhez nekünk ezen a bolygón lehetőségünk van, mert itt meg vannak az életfeltételek hozzá. Ingyen. Senkinek nem kellett érte fizetni, nem is volna kinek ugyebár, ahogyan egyéb élőlények is hasonlóan léteznek ugyanezen a bolygón...   És akkor az ember meg feltalálja a függőségeit és már rég nem gondol arra, hogy tulajdonképpen ez csupán a saját maga által felállított rendszertelensége,és ma csak eszerint létezik és gondolja csak így létezni képesnek magát..És ez a fajta gondolkozásbeli elferdülése évezredekre vezethető vissza, amikor így találta fel magát, s mai napig nem értékelte felül. Ha aki és akik mégis újra és újra próbálkoztak ezzel, nem sok sikerrel jártak, mint azt tapasztalhatjuk immár. Ahogyan most sem könnyű, a 21. században sem megértetni az emberekkel, hogy végülis nagyon nagy eszementséget művelnek csak, mert így szokták meg és ebbe születtek bele és alig-alig veszik észre, hogy tulajdonképpen alapjogaik sérülnek a beleeggyezésükkel,s saját gyermekeiket is erre az őrűletre kényszerítik, amely "nevelések" meg okozzák aztán persze a generációs feszűltségeket, hiszen egy tiszta elme gyorsan "kapcsól" és , ha egyszer neki másként jön ki ,viszont erről nem hallgatják meg és nem értik meg,ennek ellenére így is azért azt rögtön "vágja", hogy nem köteles úgy élni ahogyan nem tud.Nehogymár beleegyezzen abba és rá akarják venni, hogy észre se vegye, hogy éppen saját maga ellen képeznék ki, pl....és így tovább , Mert hiszen ez is aztán persze bonyolódik és mindenféle rendbontásokhoz is vezet,KÁOSZhoz. S már rég a lényegen túl, ahogyan a szóbeszédekkel is lenni szokott, hogy már rég nem a lényeg a lényeg, csak divat höbörögni... Mindez csak, mert az embereknek , azoknak, akiknek "hatalmukban" állna, akik lehetőségekkel bírnak, nincs idejük végig gondolni, nem látják értelmét, és félnek is, hogy hiába is tennék, úgysem változna semmi. Elfeledkeznek róla, hogy márpedig mindez az ostoba rendszer is éppen saját művük és elég sok áldozatot kívánt eddig is a létrehozása is és a megépítése, ahogyan az upgradelése is sajna ...S haboznak csak a hibák láttán is, hogy bizony valóban reformizálni kellene..

Végül a múszáj ideje eljő úgyis, és bekövetkeznek törvényszerűen a válságok. Munkanélküliség van mindenfelé és a pénz alapja kevésnek bizonyúl ennyi "lókötőre" persze, míg a legszükségesebb helyekről meg hiányoznak az alapfeltételek is.    Egyértelmű, hogy még nagyobb erőfeszítést, és főleg PÉNZT, - ha egyszer már ez az "Isten" - követel szerte a bolygónkon a megoldás,ha van olyan. Hiszen a bajok elérik azokat is úgyis,akik felkapaszkodtak akárhogyan is, és bizony nem tudnak mentesűlni. Sőt,így leginkább rájuk maradnak a megoldásra váró problémák.

Nos, és, ha ezek a "felkapaszkodottak" nem éppen a jóságuknak és értelmüknek köszönhetően értek,ahol lehetnek, akkor bizony valószínűleg hiába vár a Világ rájuk.    Maximum csak néznek, mint borjú az újkapura, és lám, pl. elkezdenek szerepeket osztani maguk között és fontoskodni, ami kicsit stabilizálja saját lelkiismeretüket és kifelé a megitélésüket, ami persze épp úgy szükséges alaplétfeltételük nekik is,mint bármelyikünknek és bármelyik koldusnak vagy rabszolgának is...BÁRKINEK A FÖLDÖN!      De ettől még ugyanúgy nem normálisak maradnak,mert elvesznek a részletekben,azoknak kidolgozásában és elöbb-utóbb megint csak kényelmesebb és "praktikusabb" , gyorsabb megoldásokat keresnek,amiből persze akkor már miért is ne lehetne hasznuk is, hogy még nagyobb kedvük legyen hozzá és aztán másoknak is, vagyis érdekeltek lehetnek és így akkor nagyon buli...Persze, Csak megint nem a lényeg a lényeg.Sok bába közt a gyermek.Ráadásúl ezesetben, sok kontár-bába közt. Na és megint csak ostoba és az anyagiknál leragadt ötleteikkel próbálkoznak...Merthogy azon túl számukra egyszerűen ismeretlen a Világ. Annyit "tudnak", hogy van Isten és valahogy meg kellene becsűlni ezt a "kertet", amit kaptunk tőle...:( Slussz. És ettől a legértelmesebbje sem képes elvonatkozódni. Szomorú :( Így vagyok egyedül.Itt gyermeknek lenni? Amikor minden felnőtt valaki másra vár és másra hárít? Ugyan:( Sajnos, itt az "emberek" valahogy jobban érzik magukat így, hogy van valaki felettük, mindenki felett és ezzel lehet vígasztalódni is...

Elnézést a hosszúságért. Viszont akkor most térek rá arra is,hogy hogyan is kötöttem az új pénzt az aranybányákhoz.

Hm. Gyorsan.Nem tudom, de csak úgy jött.

Egyszerűen.Hát. És tényleg.Minek is bonyolítanám? Elég sokszor kiderűlt már, hogy alapjában minden nagyon egyszerű okokból van úgy, ahogyan van. Mondjuk a pénz létének is egyszerű és praktikus okai vannak, amik viszont elég rég,és talán a kezdetektől mégsem jól működnek.Mint egy közös játék,ahol nem tartják be a szabályokat és más "rugalmas" szabályokat alkotnak,ha másként nem megy. Most, hogy ezek a válságok is így elárasztották a Világrészeket, elég kézenfekvő "megoldás", ha az eddigi pénzalapokat "továbbfejlesztik" és például új bányákat nyitnak.Még több arany, még több alap. És ahhoz új pénz,új pénzegység.Akár. A lehetőségek tárháza! Függetlenség! S ha mondjuk Magyar bánya,akkor Magyar pénz és akkor saját Magyar gazdaság is. És a Magyar nagy ám, nem ilyen pici ország csak, ugyebár...Gazdaságilag is lehetne érdekelt hát és újra naggyá lehetne,(méltó régi nagy híréhez" Nahiszen, szép is az is:(( S felszabadíthatná magát a más nemzetek hatalma alól ................................................................................  és hát végül is  ennyi.    Ezt láttam hirtelen magam elött kirajzolódni mindezek cikkek láttán:(

Számomra tehát valami ilyesmit sejtettek ezek a cikkek és őszíntén megmondom, hogy nem oly gyors ugyebár az idő kereke, - ha bár modernebb világunkban akár egyik napról a másikra is bevezethetnénk az ilyen új ötleteinket, de vagy ellustúltunk vagy sumákólni kénytelen a kieszelő,mert annyira nem biztos, hogy mindenütt díjjaznák az ötletét - és hát így nem feltétlenűl kell hogy látszódjon ez valóságnak is a kivűállók számára. A hírek jönnek-mennek, mindenféle hírek, fölösleges összefüggéseket is keresni bennük....Biztoan vannak. Hiszen minden mindennel összefügg. És ez mind is akár tényleg igaz is lehet. És ugye, azt sem én mondtam, hogy : "jobb félni, mint megijedni"..Merthogy én aztán teljesen a félelem ellen is vagyok, s nem csak úgy az ijedelem ellen...Nonszensz. Az EMBER vagy EMBER, vagy nem tom akkor minek-kinek képzeli magát,hogy ilyen sokat ???Nnnnnna

Szerintem nekem nem is tetszik ez az egész cirkalmas aranybánya dolog sem, sem ciánostúl , sem ilyen "rabszolga" munkásostúl sem.Teljesen fölösleges energia ráfordítás volt minden terv is, szerintem. Nem is tudom, hogy érheti meg bárkinek? Ma? A 21. században? Hé. Ez nem az a kor már! Brrrrr És sajnos mindezt tovább is gondolhatom úgy is még pl.: hogy nem is feltétlenűl érdekelheti az én véleményem a kiagyalót és bármiféle módon is elérheti, hogy mondjuk én csak itt "halucigénezek" és végül is tegyem csak,ráérek,elvagyok magamnak..stb., aztán az idő telik-múlik,majd senki sem emlékszik.. Ha emlékszik is hiába,mert az épp olyan mese lesz már csak, mint ma pl. 56 is...,hogy már ott tartunk, hogy itt Magyarországon akadnak olyanok, akik úgy beszélnek, hogy pl. "megérdemelték" és "holokaust-tagadás" vagy mi van és lehetséges itt (?). Meg "újnáci",amitől a pofám leszakad, - már bocsánat, - de tiszta téboly... És erről is hosszan írhatnék, hogy ez a legújabb kori "zsidózás" is hirtelen pár éve hogy felkapta itt a fejét és pedig még úgy 20 éve úgy kezdődött itt is,hogy sok nagyon sikeres vállalkozó, hogyan is köszönheti sikerit és minek is...? Mind tudhatjuk, láthattuk és ugye, hogy nem a "fajtája" okozta...Csak most jól jönne néhány "lúdas". És lehet, hogy ez mindig is így volt ezen a csúnya embertelen Világon:( És egyáltalán észbontó, hogy éppen most "zsidózik" ez az idióta ország, amikor szerte a Világon globálisan Emberi jogok és a Humanista,stb hasonló életvédő és jogvéd dolgok "dívnak". Van itt sütni való? Mert én nem látom.  Sőt. Hát, sehol sem látom a zsenialítást. Nagyon égő, azt kell mondjam:(

Méghogy Magyar nagy tudás?!

Mese.

Élen?  Pengén,jha. Szerintem sem csoda,ha nem szeretnek minket máshol. Ennyi idióta egyrakáson? Még jó, ha csak rehabra mehetünk:((

Szóval,bocsánat, de én is csak Magyar vagyok és jogaim is vannak,amik itt bizony elég nehezen érvényesűlnek,mert nehezen értik!!!!!! Vagy csak nem is akarják érteni jól?De a véleményemet leírhatom legalább.                                                   Elnézést azért is, ha nem éppen szakszerű és talán nem is a legolvasmányosabb formájú, de az a helyzet, hogy nagyon sok hibára akadok nap,mint nap, és naponta egyszerre többre is, hogy nem győzöm és elöször is alapból ledöbbenek tőlük:( Aztán azt gondolom, hogy "á, biztosan más is észrevette és talán, az is lehet, hogy csak túlzok"... De aztán telik az idő és rá kell ébredjek, hogy kár volt nem szólni, mert hiába győztem meg magam azzal, hogy talán túl negatívan álltam hozzá, mert bizony nem volt tévedés és rajtam kivűl mégsem sokan vehették észre,vagy éppen úgy "ráhagyták",ahogyan én,...

Mert igenis hihetetlen,hogy mik vannak!

Az EMBER egész egyszerűen nem hiszi el az EMBER-ről, hogy képes ezekre!

Bízok, aztán folyton csallódok:(

Hát,most időben szólok.

Jó lesz odafigyelni ezekre az "aranyos" mozgolódásokra!

Szerintem . És szóljatok hozzá nyugodtan.

 Várjatok,mert hozok ide még 1 hírt és a kettőt ügyesen összerakjuk eggyé ;)

Jó?

Figyú:

Nem a ciántechnológiára

Nem adtak engedélyt a vállalatnak,

amelyik így akart aranyat kitermelni.

Szerző: Szöllősi Györgyi

Forrás: Híradó

2010.04.14. szerda 18:36

 

Nemet mondott a ciántechnológiára Nagybánya önkormányzata. Nem adtak engedélyt annak az orosz érdekeltségű vállalatnak, amelyik így akart aranyat kitermelni.

hirdetés

Gázálarcos környezetvédők halálfejes transzparensekkel érkeztek az ülésre. Szórólapokat is hoztak, a ciántechnológia alkalmazása ellen. Pedig az Aurul utódja, az orosz érdekeltségű Romaltyn Mining 2007-ben már két építési engedélyt is kapott az önkormányzattól.

A hivatkozási alap az építési engedélyek kiadásánál az általános városrendezési terv, amiben a szabályozás nem tiltja ezt a technológiát, sőt kimondottan megengedi... Ennek alapján az önkormányzat, a polgármesteri hivatal kötelezően ki kellett adja az építési engedélyt – mondta Ludescher István Nagybánya polgármestere.

A cég környezetvédelmi engedélyt is kért, hogy megkezdhesse a ciántechnológiás aranykitermelést.  

Mutassanak nekem egy várost Európában, ahol a ciántechnológia alkalmazása megengedett a városon belül. Városon kívül lehet, de a városban nem létezik ilyesmi – nyilatkozta Gheorghe Grădinaru, önkormányzati képviselő

Abban az esetben, ha az egész felhasznált ciánmennyiség a szabadba kerülne, az 320 m körzetben azonnali pusztulást idézne elő – mondta el Ioan Breban, a katasztrófavédelmi hivatal képviselője.

Az önkormányzat nem adott új engedélyt, sőt a régieket is felfüggesztette.

A környéken mostantól semmilyen építkezési engedélyt nem bocsáthat ki a Nagybányai Polgármesteri Hivatal. Így tehát a mögöttem lévő Aurul utódjának is minden munkálatát fel kell függesztenie.

Néhány hete civil szervezetek megóvták a Déva közeli Felsőcsertésre tervezett színesfémbányára vonatkozó környezetvédelmi engedélyt is.  Egy kanadai ugyancsak ciántechnológiát alkalmazott volna ott, miután eddig 30 millió eurót költöttek a próbafúrásokra.

 

 

 

 

  

Most mond,hogy nem hülyék az emberek,Istenem?
Mit mondjak rájuk?
Ennél csak csúnyább jut eszembe,de még védi őket lelkem,
és azt feltételezem,hogy csak meglágyultak. Vagy sosem volt nekik mi?
Miért nem adtál nekik? Bezártad előttük az ajtót vagy mi?
Látod,amit én látok? brrrrrr 8o
Előbb megmérgezik a természetet a manijukért,amiért aztán halálra dolgoztatják magukat meg egymást,hogy meg tudják venni a mérgezett kajájukat.
De ez még semmi.
A másik ilyen játékszerük meg az olaj meg a fekete arany,
ami szintén nem ehető,de rengetegen pusztulnak el érte és miatta.
A pénz alapját képező "kincs"-ekért pl.aranybányákban,benne az aranyporban dolgoznak emberek és semmilyen joguk sincs.

Hehehe:(nálunk ez bizti úgy működne vállalkozásban feketén is,
hogy minden ügyes vinne haza egy kis fusit,a főnökök meg bónuszt persze :(
Már attól szomi vok,hogy egyáltalán szóba kerülhet,hogy megva

lósulna errefelé is bármilyen is és pont.
"Ember", ha Te normális vagy, akkor én nyugodtan lehetek a Tavasz Tündér,nem?
Sőt.Gondolkodom gyorsan még.Hátha valami jobb is eszembe jut.Ha már... Párdon
(Hungarice nagy Magyar a'lazseni.
Látszik :( Vagy ilyen egy problémamegelőzés nálunk?
Hogy csak olyan gyors,hogy szabad szemmel nem látható.
Csak,ha a rabja vagy.
De az meg már betegség."Szenvedélybetegség".

                         Pluszba még két "aranyoska":

HM-HM

2009.09.29

Újabb Verespatak a láthatáron?

A Deva Gold csertési aranybánya beruházása

 

Budapest, 2009. szeptember 29. - Gyulafehérvártól észak-nyugatra, Csertés község határában egy újabb, ciántechnológiás aranybánya beruházás fenyeget – figyelmeztet a Greenpeace, a Magyar Természetvédők Szövetsége és a Védegylet. A beruházó Deva Gold SA vegyesvállalat 80%-ban a European Goldfields tulajdonában van, amely cég ahhoz a Frank Timishez kötődik, aki a verespataki aranybánya beruházásban fő részvényes Gabriel Resources alapítója is volt.
 

Jövő januárban lesz a tizedik évfordulója a nagybányai ciánszennyezésnek, amikor az aranybánya zagytározójának gátszakadása következtében százezer köbméter cianid tartalmú szennyvíz ömlött a Lápos patakon keresztül a Szamosba, majd a Tiszába. A szennyezés súlyos ökológiai katasztrófához vezetett, többek között 1200 tonna hal pusztult el. Ugyanebben az időben Verespatakon egy újabb, azonos technológiával működő bányaberuházás indult, amely ellen hosszú éveken át sikeresen harcoltak a civil szervezetek. A korábbi román környezetvédelmi miniszter segítségének köszönhetően sokáig úgy tűnt, hogy a veszélyes verespataki beruházás nem valósul meg, azonban a 2008-ban hatalomra kerülő új kormány már erősen bányapárti, és jelenleg gőzerővel folytatják az egyszer már jogerősen felfüggesztett engedélyeztetési eljárásokat.

 

A Deva Gold SA vegyesvállalat által Csertésre tervezett új, arany- ill. ezüstbányászati célú beruházás során szintén cianid kioldásos technológiát kívánnak használni, amit várhatóan a román állam, a beruházás 20%-os tulajdonosa, szintén támogat. „Értesüléseink szerint a zagytározók egyikének gátja kb. 60 méter magas lenne, amely átszakadása egy hevesebb esőzés során a nagybányaihoz hasonló katasztrófát okozna. Hazánk egy ilyen baleset következményeinek fokozottabban van kitéve, mint a verespataki aranybánya beruházásnál, ugyanis Csertés jóval közelebb van a magyar határhoz, így a szennyezés a Maroson keresztül közvetlenül a Tiszába jutna.” – mondta el Fidrich Róbert, a Magyar Természetvédők Szövetségének kampányfelelőse.
 

A területen korábban is folytattak bányászati tevékenységet, amely településrendezési engedélyét most az új bányára is ki kívánják terjeszteni. Csertésen a korábbi kitermelés során már több súlyos baleset is történt, hiszen 1972-ben átszakadt a rézbánya zagytározójának 30 méter magas gátja, aminek következtében a kiömlő iszap elöntötte a falut, 80 ember halálát okozva. Később, 2004 júniusában a heves esőzések miatt felduzzadt patakok elmosták a parton lévő meddőhányó egyes részeit, aminek következtében nehézfémeket (kobalt, cink, réz) tartalmazó iszap került a termőföldekre. A meddőhányó a Deva Gold SA kisebbségi tulajdonosához, az állami tulajdonú Minvest bányavállalathoz tartozott.
 

A csertési aranybánya beruházás lehetséges határokon átterjedő szennyezése miatt a Greenpeace, a Magyar Természetvédők Szövetsége és a Védegylet az újabb ciántechnológiás bányában rejlő veszélyekre figyelmeztetnek, és a beruházás megakadályozását sürgetik.

 

Fotók: (c)Soós Attila

Greenpeace

 

  Így néz ki egy arany-projekt:

És hogy mindez hogy jön ide és hogyan köthető össze? Arról a folytatásban ITT;) a következő bejegyzésemben.